29.fejezet

(+18) !Warning! (+18)
A részben felnőtt tartalom fordul elő,mindenki saját felelősségre olvassa!

~Kim~

Mindenki behúzott nyakkal figyelte az eseményeket,és némán imádkozott azért,hogy Ashley megérje a holnapot(aminek valljuk be,nem sok valószínűségét láttuk e percben)...
-Utoljára szólok Purdy,állítsál magadon,de kurva gyorsan!-rivallt rá Eva,mire még egy m&ms pattant a homlokán,Ash jóvoltából.-Neked meg mégis mi bajod van?! Vagy nyolc ilyen szart hozzám vágtál,de még mindig nem vagy vicces...
-Csak ellenőriztem élsz-e még.-felelte.
-Közlöm,hogy életben vagyok,de te nem leszel,ha így folytatod! Rohadt idegesítő vagy.
-Aggódtam.-közölte nemes egyszerűséggel,mire csak egy homlokig szaladt szemöldök volt a válasza Evától.-Tudod annyi kajával amennyi benned ma eltűnt,nem lenne csoda ha összecsuklanál.
-Hogy mi van?
-Az van,hogy valami lányos hülyeség miatt koplalsz,ami aggasztó azok számára akik törődnek veled.
-Ugyan,mégis mikor törődtél te velem?-nevetett fel gúnyosan.
-Mikor nem?-vágott vissza.-Féltelek Eva,nincs rendben ez az egész,nem tudom ki okozta,hogy ezt műveld magaddal,de ha amiatt a faszkalap Josh miatt...
-Hihetetlen vagy.-fordított hátat Ashleynek,csakhogy ezzel még inkább fát tett a tűzre.
-Ne fordíts hátat,amikor hozzád beszélek!-emelte feljebb a hangját Ash. Nagyon a kiborulás szélén állt. Eleve nem szívesen beszél az érzéseiről,de most hogy megpróbálta és Eva elutasította,egyre idegesebb lett.
-Különben mi lesz? Megütsz?-feszítette tovább a húrt Eva.
-Arra sosem lennék képes.
-Persze,hogy is mehetett ki a fejemből,te a mentális bántalmazást jobban preferálod.-morogta az orra alatt.
-Mi van?
-Az van,hogy gyűlöllek! Tiszta szívemből gyűlöllek te seggfej!-vágta Ashhez,szinte üvöltve,de a mondat végére elcsuklott a hangja. A mosdó felé indult,amikor is Ashley utána nyúlt és az alkarjánál fogva visszarántotta. Eva viszont még mindig arccal a falnak állt,s némán nyeldekelt.
-Tudni akarom mi bajod velem. Mondd el,mit ártottam neked! Mi az amivel eltaszítottalak?
-Válaszolj,kérlek!
Semmi.
-Eva,nézz már rám,az isten szerelmére!-fordította magával szembe,mire azonnal elillantak az indulatai.-Te sírsz?
-Nem baszd meg,csak nyáladzik a szemem!-szipogta,majd durván letörölte könnyeit.-Eressz el!
-Nem. Tudni akarom mi bajod van!
-Eressz el!-ismételte meg,szinte köpte a szavakat Ash arcába.
-Hallani. Akarom. Ő volt,Josh miatt csinálod ezt a hülyeséget?
-Neki semmi köze ehhez.-bámulta mereven a padlót. Ellenállását lassan felváltotta a tehetetlenség,amint felismerte,hogy Ash nem fogja elengedni amíg választ nem kap.
-Én tettem valamit? Ezért haragszol ennyire?
Eva szó nélkül szuggerálta továbbra is a parkettát.
-Evangeline? Válaszolj már,esküszöm megőrjítesz a hisztiddel!-nevetett fel hitetlenül.
-A hisztimmel? Mondd,te nem "hisztiznél",ha a férfi aki eddig valamiféle új értelmet adott az életednek,szimplán lehord a haverja előtt,majd van képe tenni a szépet? Más ribancokkal is kavar,de egy szavad nem lehet mert barátságban egyeztetek meg. Gyűlölöd magad mert belementél ebbe az egészbe,és nem küldted el melegebb éghajlatra rögvest azután hogy megismerted. Ki nem állhatod hogy naivan hittél neki és egy példánnyá váltál a trófeái közül. Egy olyan selejtes példánnyá,akit csak részegen volt képes megdugni. Gyűlölöm magam,gyűlöllek téged és az egész kibaszott világot!-ordította könnyáztatta arccal Ash képébe,majd ütni kezdte ahol csak érte.
-Eva. Hagyd abba!-szólt rá még mindig sokkos állapotban Ashley.-Hagyd abba,te idióta!-nyomta a falnak barátnőmet,aki zokogva hajtotta előre a fejét,ezzel elérve hogy haja teljesen eltakarja az arcát.-Nem tudom honnan szedted ezt a hatalmas nagy baromságot,de soha a büdös életben nem mondtam rólad semmi rosszat. Senkinek sem. Se a srácoknak,se másnak...
-Hallottam amikor CC-nek ecsetelted,amikor vége volt a közös kosarazásunknak,hogy csak részegen voltál képes lefeküdni egy lánnyal,mert annyira taszított a teste,de te bódult voltál,ő meg szomorú,szóval nem hagytad ki a lehetőséget. Azonnal magamra ismertem...Tudod csak azt nem értem,hogy akkor miért feküdtél le az első alkalom után vagy nyolcszor még velem? Vagy csak jó móka volt játszani valakivel,miközben a tökéletes szőke ribik is melegítették az ágyad?
-Te nem vagy komplett.-nevetett fel,amivel sikerült elérnie,hogy Eva torkán akadjon a szó.-Nem rólad beszéltem,te bolond! Egy másik csajról,akit még az előtt szedtem fel egy vicces véletlen során,mielőtt megismertelek volna. Ugye CC?-fordult az említett felé,aki heves bólogatásba kezdett.-De nem értem minek vetted magadra. Egyáltalán nem vagy taszító...
-Ch. Vonzó sem vagyok éppenséggel.-tette hozzá halkan.
-Mondd,te normális vagy?-fogta meg színpadiasan a homlokát Ash.-Gyönyörű a mosolyod,a szemedben el lehet veszni és mindemellett iszonyat szexi tested van. Elérted,hogy valakivel ne csak az ágyban érezzem magam jól. Tudod,akárhányszor nálad aludtam,imádtam amikor reggel,kócosan,egy szál semmiben elkezdtél az élet nagy dolgairól filozofálni,miközben csillogó szemekkel vizsgálgattad a tetoválásaimat. Imádtam,hogy csak rám figyeltél. Nekem beszéltél,engem hallgattál és rám néztél. Imádtam,hogy smink nélkül,a legőszintébb mosolyoddal már képes voltál levenni a lábamról. Imádtam,hogy nem játszottad meg magad és nekem sem kellett. Őszinte lehettem veled. Lehet hogy most nem fogsz nekem hinni,de egy kerek hónapja,mióta megismertelek,nem voltam más nővel,csak veled. Mert nem akartam elcseszni. Minden este azzal a gondolattal feküdtem le,azzal a reménnyel,hogy nem vagy mással,annak ellenére hogy megtehetnéd. Bíztam benne hogy te is valamilyen elbaszott módon kötődni kezdesz hozzám,és képes lennél velem lenni,annak ellenére mennyire nem érdemellek meg. Veled akartam lenni. VELED AKAROK LENNI.
-De mégis miért?-emelte fel végre a fejét,hogy egyenesen Ash szemeibe nézhessen.
-Azért mert szeretlek.-nyögte ki kínkeservesen Ash,s reakció időt sem hagyva Evának,ajkait az övéire nyomta.
-Oh baszki,hogy milyen aranyosak.-törölgette átszellemülten a szemeit CC,mire én csak mosolyogva bólogattam.
-Amúgy gyerekek,nem tudom ki van még így vele,de pofátlannak érzem magam,hogy ezt az egészet végig néztem. Mármint ez ilyen intim pillanat vagy mi,és...
-Ahj,fogd már be Jinxx. Mégis hova mehettünk volna egy buszban? Ráadásul minden olyan hirtelen történt.-kapkodta a fejét CC.
-Én is szeretlek.-hallottam Eva szelíd hangját,aki épp fülig erő mosollyal csókolta meg újra a basszerost.
-Csak összehoztam őket.-karolt át hátulról Andy elégedetten. Értetlenül fordultam félig hátra védelmet nyújtó karjaiban.
-Ez az egész a te műved?
-Mondhatni. Valakinek meg kellett löknie a kezdő dominót... Ismerem Asht,elég volt csak egy kicsit felhívni a figyelmét arra,hogy Evával valami nem oké. Felébredt benne a hős ösztön,majd a maga béna módján megmentette és megszerezte álmai nőjét.
-Szóval kupidóként funkcionáltál?-mosolyogtam szemtelenül.-Ez olyan édes.
-Tudod mi még az édes?-súgta a fülembe,miközben óvatosan a fülcimpámra harapott.
-Mi?
-Te.-perdített meg tengelyem körül egy pillanat alatt,majd mohón az ajkaimra tapadt. A világ mintha megfordult volna körülöttem,s összeszűkült volna. Csak Andyt láttam,s csak őt éreztem. Valahányszor megcsókol,elfog ez a semmihez nem fogható érzés,s három méterrel a fellegek fölött érzem magam...
-Jinxx,mindenki smárol. Tudod mit jelent ez?-fordult CC a gitáros felé.
-Verd ki a fejedből Coma!-hátrált,mire CC kitartóan követte.
-Szeress!-cuppogott.-Szeress,te szőrös állat!-teperte le a kanapéra Jinxxt.
-Segítség! Meg akar erőszakolni!-kapálózott vadul az áldozat,mire mindannyian feléjük fordulva néztük a műsort.
-CC ne hagyd szökni,túl jó bőr ahhoz!-biztatta vigyorogva Andy az így sem százas dobost.
-Baszd meg Biersack,ezzel nem segítesz!
-Nem is állt szándékomban Jinxx,nem is állt...
-Kiiim! Légyszíves,legalább te szánj meg! -könyörgött,mire sóhajtva vetettem magam közéjük. Nagy dulakodások árán,de leválasztottam a kis parazitát Jinxxről,aki nem győzött hálálkodni. CC viszont továbbra is csak izgett-mozgott,mint egy hiperaktív retardált,szóval mindenféle bűntudat nélkül taszítottam rajta egy jókorát. "Szeress!"üvöltötte még utoljára teli torokból,majd elvágódott a parkettán.
Senkit nem hatott meg különösebben az ezt követő passió,szóval mindenféle szánalom nélkül ignoráltuk a túlpörgött dobost,aki egy idő után megunta a szenvedést,és csatlakozott a kialakuló társalgáshoz.
Eva és Ashley egymás kezét fogva beszélgettek,én pedig Jinxxel társalogtam,miközben Andy a derekamat karolva okította CC-t,hogy az elkövetkezendő napokban hanyagolja a hülyeségeit.



Gyorsan esteledett,és gond nélkül szeltük a kilométereket...Túl voltunk már a sofőr cserén és ezzel a második megállón is,viszont a korai kelésnek köszönhetően mindannyian iszonyat fáradtak voltunk. Csak ásítozva dőltünk egyik oldalról a másikra,s igyekeztünk nem elbóbiskolni. Ugyanis mind voltunk egytől egyig olyan ostobák,hogy belemenjünk Ashley "nagyszerű" ötletébe,egy fogadásba,hogy ki bír tovább ébren maradni. Akkor még jó poénnak tűnt ez a bagolyosdi,de most átkozom magam amiért rábólintottam. Igazából bedobhatnám a törülközőt,és aludhatnék jóízűen,de nem akarok veszteni. Túl nagy a tét,mivel a győztest a holnapi nap folyamán a veszteseknek kell körül ugrálnia. Bármit kér,zokszó nélkül meg kell adni neki vagy teljesíteni kell. Úgymond kiskirály lesz egy napra...
-Mennyi az idő?-pislogott laposakat Eva,mire három "nem tudom" és egy "anya,csak még öt perc" volt a válasz. Na igen,CC kidőlt...
-Éjfél múlt tíz perccel.-morogta Andy a hátam mögül.
-Ahj már.-sóhajtott fájdalmasan.-Feladom. Nyerd meg bébi ezt a hülyeséget!-nyomott egy puszit Ash állára,majd szorosan hozzá bújva elnyomta a buzgóság.
-Már csak négyen maradunk.-állapítottam meg a nyilvánvalót ásítozva,majd Andy öléből kikászálódva a fürdőbe slattyogtam arcot mosni. Miközben a csapnál munkálkodtam,az ajtó becsukódott,s két kar font körül hátulról. Megcsapott a fűszeres kölnijének illata,s a mellé társuló enyhe dohány aroma.
-Nekünk kell megnyerni ezt a baromságot Kimi.-dörmögte a fülembe Andy.
-Tudom. Valahogy fel kell pezsdíteni magunkat,különben holnap csicskáskodhatunk valamelyik jómadárnak.
Bólintott.
-Szóval azt mondod fell kell magunkat "pezsdíteni"?-vigyorodott el perverzen,majd hirtelen szembe fordított magával és a mosdó peremére ültetett.
Most rajtam volt a sor,én bólintottam.
-Valami élénkítő ötlet?
-Az lenne egy pár...-hajolt egyre közelebb,majd adott egy puszit az arcomra. Majd amellé még egyet,és még egyet,egyre csak közelítve a számhoz. Lassan elérték puha ajkai az enyéim,majd hosszas csókcsatába kezdtünk. Kezei egyre lejjebb vándoroltak a derekamon,le egészen a combjaimra. Hűvös érintése kellemes bizsergést váltott ki csupasz bőrömön,amitől azonnal kirázott a hideg. Ezt valószínű Andy is észre vette,hisz szemtelenül folytatta az előbbi tevékenységét. Mivel már a pizsamámat viseltem,ami egy rövid nadrágból és egy bő pólóból állt,nem volt akadály ami az útjába állhatott volna. Kezeit magabiztosan csúsztatta feljebb a belső combomon,egészen addig amíg el nem ért oda.
-A-Andy.-pihegtem két csók között.-Mit csinálsz?
-Csak segítek egy kicsit felpezsdülni.-villantotta meg azt a jellegzetes bugyiolvasztó félmosolyát,amit annyira imádtam. Ajkaink újra találkoztak,miközben a puha pamut nadrág a bokámra csúszott.
-Lehet hogy ezt nem itt kéne.-nyöszörögtem arra utalva,hogy nem szeretném ha az első szexuális együttlétünk egy turnébusz mosdójában történne.
-Shh. Bízol bennem?-szívta be lágyan az alsó ajkam,ami nem kicsit duzzadt meg az előbbi csókcsata hevében.
-Igen. Bízok benned.-sóhajtottam,majd a hajába túrva egy újabb csókba invitáltam. Bár nem tudom mi sül ki ebből a túlhevült pillanatból,azt tudom hogy Andy semmi olyat nem tenne ami nekem fájdalmat okozna vagy én ne akarnám. Úgyhogy itt az ideje rábízni magam.
Ujjai eleinte csak lassan,majd egyre gyorsabban kezdtek körözni a fehérneműmön,a csiklómnál. Jóleső nyögés hagyta el a szám,s alul egyre nedvesebb lettem. A levegőt egyre szaporábban szedtem,a vérem gyorsabban száguldott az ereimben mint valaha. Élveztem amit csinált,nagyon is.
-A-Andy.-temettem az arcom a nyakhajlatába,s igyekeztem visszafolytatni egy mélyről feltörni készülő nyögést.-Én. Azt hiszem...
Be sem tudtam fejezni a mondatom,amikor is hirtelen éreztem hogy a bugyi anyagát félre tolva,egy ujjával belém hatol,s lágyan mozogni kezd bennem.
-Iszonyat nedves vagy.-súgta rekedtes hangon a fülembe,majd még egy ujját belém nyomta. Élesen beszívtam a levegőt,majd egy utolsó nyögést eleresztve hagytam,hogy elragadjon a gyönyör.
-Huh. É-Én,nem is tudom.-húztam vissza a nadrágom egy percnyi szusszanás után. Zavarban voltam,amiről paprika piros fejem mellett az értelmetlen hadoválásom is tanúskodott.-Olyan furcsán érzem magam most.
-Élvezted?-vont az ölébe Andy,aki épp az altáját feszítő farmerjával hadakozott. Ezek szerint nem csak én belőlem váltott ki dolgokat ez a kis akció...
-Ühümm.
-Akkor sose bánd.-csókolt meg lágyan.-Szeretlek Kimi.
-Én is téged.-öleltem át tétován,még mindig az előbb történtek hatása alatt állva.
Amint sikerült valamennyire rendbe hozni magunkat,visszatértünk a srácokhoz,akik egy-egy energia italt szorongatva nem győzték szórni a perverz beszólásaikat,amivel persze még inkább zavarba hoztak. Andy persze oltotta őket,de én ott helyben eltudtam volna süllyedni...
Mivel már nem bírtam őket tovább elvonultam a konyha részbe kávét főzni magamnak és Andynek. Már hajnalodott,amikor Jinxx is csatlakozott az alvók táborához,s csak hárman maradunk Ashleyvel. Ő persze remekül bírta,csak úgy fosta a szót. Valami gitáros játékról áradozott amikor már nem bírtam tovább,magával rántott a sötétség...


Sziasztok!
Most esküszöm úgy érzem magam mint egy perverz állat. Életemben először írtam ilyen jellegű részt,és bár tudom hogy ez közel sem volt "szex jelenet" mégis nagyon zavarban vagyok és nyeh. :D (Aki esetleg személyesen ismer,légyszíves ne égessen el máglyán emiatt. xD) Azért remélem nem volt nagyon béna vagy ilyesmi,és hogy elnyerte a tetszéseteket!
❤️

28.fejezet

~Kim~

-Ébredj Kimó!-dörmögte a fülembe Andy azon a tipikus rekedtes kora reggeli hangján.-Hasadra süt a nap.
-Nem hat meg. Nem vagyok növény,ergo nem szándékozom fotoszintetizálni. Hagyj aludni!-bábozódtam be bordó takarómba,ezzel is utalva arra,hogy számomra szükségtelen a napfény.
-Micsoda lázadó lett hirtelen valaki.-nevetett ki.
-Nem lázadó vagyok,hanem álmos.
-Mint a hét vezérek egyike?-értetlenkedett.-Tudod,volt az a Tas,meg a Huba is...
-Hülye vagy.
-A te hülyéd.-lehelt egy csókot a félig meddig nyitott ajkaimra,majd lerántotta rólam a paplant.
-Ne már! Utállak.-nyüszítettem.
-De már.-kapott fel menyasszonypózba,majd elindult velem a karjaiban a konyha irányába.-Főztem neked kávét.
-Imádlak.-motyogtam a nyakhajlatába ahová időközben befúrtam a fejem.
-Nem vagy te kicsit személyiségzavaros,Tökmag?-ültetett le,majd egy rövid puszit nyomott a homlokomra.
-Csak a reggeli órákban.-kortyoltam egy hatalmasat a fekete löttyből.
-Jó tudni.-sóhajtott drámaian.-Viszont most kérlek,a kedvemért siess! Nem akarom kiakasztani a managerünket már a turné első napján. Megöl ha elkésünk.
-Ő is velünk utazik?
-Igen,a sofőrtérben.
-Szuper.-morogtam. Nem volt szimpatikus a férfi,annak a fajtának tűnt aki nem törődik a banda tagokkal,se a bandával,mindössze csak a jövedelem szerzés lehetőségét látja bennük. Eszközökként kezeli a srácokat,és ezt ők is tudják,érzik. Jaket sem látogatta meg a kórházban,mindössze csak azért hívta fel,hogy talált-e már maga helyett beugrót. Igazi tuskó...





Alig egy óra múlva a megbeszélt időpontra sikeresen odaértünk,nyakunkban egy-egy jól megtömött sporttáskával. A többiek ásítozva üdvözöltek minket. Végigjárattam a szemem társaságunkon,ahonnan egy ember sajnos még hiányzott.
-Hol van Eva?-szaladt ráncba a homlokom és hirtelen elfogott az aggodalom. Mi van ha el sem jön? Mi van ha csak le akart rázni azzal hogy beleegyezett? Nem,Eva nem lenne ilyen kegyetlenségre képes...vagy mégis? Istenem!
-Azt szeretném én is tudni.-szólt közbe az eddig falat támasztó managerük.-Bár ha a hölgyemény nem a megbízhatóságáról híres,akkor bizony ráfaragtunk... Tudhattam volna...ha azt akarom hogy valami rendesen el legyen intézve azt nekem kell csinálnom.-tette hozzá gúnyosan,mire az eddigi viszonylag vidám reggeli légkör elpárolgott és csak ki nem mondott "kurva anyád"-ok és egyéb nyalánkságok maradtak köztünk.
-Evangeline megígérte,hogy itt lesz,és mi bízunk benne. Ne aggódj Sam.-válaszolta kimérten Andy,de láttam a szemeiben azt az utálatot ami a többiek tekintetét is átitatta. Egyikük sem merte helyre tenni a férfit,mivel túl sok vesztenivalójuk van. Kénytelenek voltak nyelni.
-Hali mindenkinek,bocs a késésért.-toppant be hatalmas bőröndjével hadakozva az emlegetett szamár,mire hatalmas kő gördült le a szívemről. Azonnal Eva nyakába vettettem magam.
-Köszönöm,hogy eljöttél.-súgtam a fülébe miközben magamhoz öleltem. Tudom hogy ezer és ezer jobb dolga lett volna annál mint hogy elviseljen négy gyermek lelkű srácot élükön Ashleyvel,de mégis itt van. És ezt nagyra értékelem.
-Nincs mit. Hisz megígértem.-karolt át esetlenül.
Amint elhúzódtam a fiúk is üdvözölték,egyedül csak a manager bámult rá fitymálóan.
-Na végre már. Tudja a nyolc óra nem negyed kilenc!-vetette oda.
-Ez a paraszt meg ki?-hagyta figyelmen kívül a megjegyzést,mire CC az ajkába harapott,nehogy hangosan elröhögje magát,a többiek pedig erősen a földet szuggerálva tették ugyanezt.
-Én kisasszony Samuel Rown,a Black Veil Brides managere vagyok,nem holmi jött ment. Egyesekkel ellentétben.
-És most hova szarjak?-vágta hozzá flegmán,ez után nemes egyszerűséggel kinevette. Jinxxhez fordult,mivel rajta látszott leginkább,hogy nem fogja magát elröhögni két veszélyes másodpercen belül.-Mikor cuccolhatok be?-biccentett a turnébusz irányába.
-Még nem végeztünk...
-Relaxáljon már egy kicsit Sohn.-intette le.
-Samuel vagyok!
-Tök mindegy.
-Nem vagyok hajlandó ezt a fajta beszédstílust elviselni. Azonnal szedje a sátorfáját és kotródjon vissza oda ahonnan jött!
-Ide figyeljen Ember,mert csak egyszer mondom el.-vett Eva egy mély levegőt amit vihar előtti csend követett.-Maga nekem kurvára nem dirigál. Nem maga miatt vagyok itt,és rohadtul nem fogok a maga kedvére tenni. Ha nem tetszik valami,tartsa magában,mert nem vagyok rá kíváncsi. Szívességet teszek a barátaimnak,és ezzel magának is. Szépen csendben befogja és lenyeli azt a hatalmas nagy büszkeségét,mert minden bizonnyal jócskán kap a pénzből amit a srácok és a velük dolgozó statiszták hoznak magának ez alkalommal én is. Ebben az elkövetkezendő négy napban hanyagoljon,ha jót akar magának.-fordult sarkon és trappolt fel a buszra.
-Ezt meg mégis hogy merészeli...-bámult elképedve Eva után,akit a srácok követtek a buszra enyhén rázkódó vállal. Jobbnak láttam én is távozni.
Néhány lépcsőfokot követően már a hatalmas busz belsejében ámuldoztam. Elképesztő volt.
A falak sötét lilák voltak,enyhén szőnyegszerű,puha bevonat fedte őket. A padlót parketta mintájú linóleum borította. A busz végében egy apró,fehér csempével kirakott zuhanyzó állt egy WC kíséretében. Jobb oldalt öt egyszemélyes kinyitható ágy volt egy parányi kanapé hátuljának döntve. Bal oldalt pedig egy hosszú,párnázott heverő húzódott végig. Közvetlen a bejárattal szemben egy felhajtható,fekete bútorlap szolgált asztalként,a felett pedig egy kétajtós beépített szekrény árválkodott. Egy kisebb méretű hűtő pedig a bal sarokban kapott helyet.
-Mióta vagy te ilyen nagy arc Eva?-vetődött le a kanapéra CC,aki csillogó szemekkel várt válaszra.
-Amilyen a mosdó olyan a törülköző.-bölcselkedett.-Ha valaki bunkó velem,ne várja hogy én másképp állok hozzá mint egy utolsó paraszthoz.
-Istenem,hogy én hányszor elképzeltem hogy így beolvasok neki. Hanem durvábban.-nyúlt végig Andy a heverőn és a derekamat elkapva maga mellé rántott. Mosolyogva néztem amint az ölembe helyezi a kobakját,majd felnézve rám,vigyorogva tűri amint egy kósza tincset simítok ki a homlokából.
-Hát még én.-sóhajtott Ash.
-És mi akadályoz meg ebben titeket?
-Mindössze annyi,hogy pótolhatóak vagyunk. Mindannyian érezzük hogy ha még Andyt nem is,de minket simán kitenne a bandából,majd keresne mást a helyükre. Mivel az instrumentális tagok válthatók a zeneiparban. Az énekesek már kevésbé.-válaszolt Chris.
-De szerződésetek van,nem?-kérdeztem miközben a combomon pihenő fekete hajtömeget piszkálgattam gyermekded örömmel.
-Samuel az egyik legdörzsöltebb dög a zeneiparban.-nézett fel iPhonejából Jinxx.-Nem egy statisztát rúgott ki,akinek állandó szerződése volt már évek óta. Nem okozna neki ez sem különösebb gondot,megtalálná a módját.
-Srácok,inkább ejtsük a témát.-mordult fel Andy.-Nem akarom hogy már az út elején ez a Sam által elbaszott hangulat ragadjon ránk. Senkit nem érdekel a kis seggdugasz. Amint túl messzire megy,együtt fogunk távozni. Nem tépheti szét senki és semmi a bandát.-jelentette ki érzelem mentes arccal,de miközben beszélt,akaratlanul is megfeszült állkapcsa,ami igenis arról árulkodott hogy érzékenyen érinti a téma és feldühíti ez a fajta tehetetlenség. Bár tudtam,hogy nem segíthetek,de azért lágyan megsimítottam tökéletes arcélét,s nyomtam az arcára egy apró puszit megnyugtatásképpen,amit hálás mosollyal jutalmazott.
-Támogatom az ötletet.-vágódott el a heverő másik végében Ashley,majd egy "Hagyjátok a királyt relaxálni." kijelentéssel elaludt. Az út további részében érdektelen témák közt csapongtunk és egészen addig normálisan viselkedtünk,amíg Ash hangos horkolás közepette át nem fordult a hasára. Onnantól ugyanis örültek háza lett.
-Na végre! Egész végig erre a pillanatra vártam...-pattant fel CC eddigi helyéről és a sporttáskájához rohant. Rövid kutakodás után egy csomag egészségügyi betétet vett ki belőle.
-Jézusom Coma,te menstruálsz?-hűlt meg Jinxxben a vér,mire már Andy is felkapta a fejét az ölemből.
-Rosszat sejtek.-motyogta majd vigyorogva ült fel és szemlélte az eseményeket.
-Hogyne baszdmeg,vaginát is növesztettem. Ne fárassz már!-tépte fel a csomagot,majd osont Ashley mellé. Egyesével,hatalmas hozzáértéssel bontotta ki őket,és ragasztotta az alvó Ash határa.
-Te nem vagy komplett.-kacagott fel Eva. Határozottan tetszett neki amit látott. És ami azt illeti egy kicsit Ash is pórul járhat...
-Gyönyörű lett!-dobott egy csókot CC a levegőbe,majd mint egy jóságos tündérkeresztanya eltáncikált a basszeros közeléből.
-De miért érzem úgy,hogy valami hiányzik még?-töprengett Eva,majd ördögi mosollyal és egy matt vörös rúzzsal minden betét közepébe rajzolt egy termetes hímnemiszervet. Amint elénk tárta mesterművét kipukkant belőlünk a nevetés.
-Ez undorító.-bújtam Andyhez,aki kapva kapott az alkalmon és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.
-Határozottan gusztustalan.-díjazta Jinxx is.
CC viszont oda meg vissza volt Eva kreativitása miatt.
-Mi ez a nagy vidámság? Miről maradtam le?-tápászkodott fel ásítozva Ash,akit mindenki visszatartott lélegzettel figyelt.
-Oh,ugyan. Semmi különösről.-somolygott Eva.
-Az szuper.-nyújtózott egy nagyot,hátán az isteni alkotással. Mit sem sejtett.-Kajás vagyok. Mikor lesz a legközelebbi megálló?
-Délután kettőkor. Tankolni kell a buszba,de ott lehetőség lesz ebédelni is. Azt követően legközelebb este nyolckor Chicago előtt lesz egy megálló amikor sofőrváltás lesz és aki akar vehet kaját és járhat egyet a friss levegőn. Buszon töltjük az éjszakát,majd ha minden jól megy másnap délre már New Yorkba érünk ahol a hátramaradó fél napot szabadon tölthetjük.-informálta Jinxx.
-Te mindent tudsz?-képedtem el.
-Nagyjából.-vont vállat.-Nem szeretek tájékozatlanul olyan járműre szállni amit nem én vezetek. Tudni akarom az útitervet,a megállókat és az utazás időtartamát. Valamint minden eshetőségre hogy hol található a...
-Jól van,tudjuk.-vágott közbe Andy nevetve.-Jinxx szeret "veszélyesen" élni.
-Nem bűn a megfontoltság.
-Csak hogy te túlzottan is megfontolt vagy.-kötekedett,amit egy közel húsz perces vita követett a Jinxx féle tudatos és a Biersack féle "egyszer élünk" életmód előnyeiről és hátrányairól. Érdekfeszítő volt,mit ne mondjak.
Végül inkább úgy döntöttem átpártolok Eva-hoz,aki csak csendesen az ablakon kibámulva nézte az elsuhanó tájat. Nem úgy tűnt mint aki élvezi az utat.
-Minden oké?
-Persze. Minden rendben.-mosolyodott el keserűen,majd a gyomrára tapasztotta a kezét,ami egy alig hallhatót mordult fel.
-Nincs kedved enni valamit?-kérdeztem bizonytalanul,mire válaszul megrázta a fejét.
-Nem vagyok éhes.
-De azért ugye otthon reggeliztél?
-Aha.-biccentett,de nagyon őszintétlennek tűnt.
-Értem.-motyogtam beletörődve a tagadásba. Féltettem,és iszonyú érzéssel töltött el az,hogy valami miatt kínozza,éhezteti magát. Gyengének és erőtlennek tűnik,nevetséges ahogy próbálja elhitetni azt hogy minden rendben van vele. Rengeteget változott. Nem csak az arca esett be,hanem a haja is vesztett természetes csillogásából. Ránézésre nem tudtam megállapítani hány kilót veszíthetett az utóbbi időkben,hisz nem szívesen hordott testhez álló ruhákat,de sejtem hogy sokat.
-És mi a helyzet veletek? Mármint minden csodás a paradicsomban?-sandított Andy irányába aki vadul hadonászva magyarázott az őt unottan figyelő Jinxxnek.
-Megvagyunk.-sóhajtottam egy aprót. Az igazat megvallva ezer örömmel ömlengtem volna Andyről és arról,hogy mennyire imádom őt,de inkább ez alkalommal magamban tartottam a dolgot. Valamilyen szinten bűntudatom volt attól,hogy én gusztustalanul boldog vagyok miközben ő egyre inkább csak süllyed és nem hajlandó elfogadni a felé nyújtott segítő kezet. Se tőlem,de Gregtől.
-Nagyon aranyosak vagytok együtt. Tökéletesen kiegészítitek egymást.-mosolygott.-Remélem egyszer rám is ilyen imádattal fog majd valaki nézni,ahogy rád Andy.
-Biztos vagyok benne.-hajtottam a vállára a fejem,mire közelebb húzódott hozzám.
Perceken át ültünk így,bámulva a mellettünk elszáguldó fákat,bokrokat és a szomszédos sávban haladó járműveket. A csend nyomasztóan telepedett ránk,de beletörődtünk a szótlanságba. Kimondatlan kérdések tömkelege kavargott bennem,amely nem hagyott nyugodni,mégsem tettem fel egyiket sem barátnőmnek. Tudom hogy gyakran vékony jégen járok a tudakolódásaimmal,de ha jelen pillanatban megkérdezném mi történt köztük Ashley-vel,nem kapnék rá választ. Két alternatíva lebegett folytatásként előttem,egyik sem volt túlzottan kecsegtető. Eva vagy még jobban elzárkózna tőlünk,és némán tovább pusztítaná magát,vagy pedig kirobbanna a harmadik világháború közte és Ash között. Ezt pedig nem akarom. Hosszas elmélkedésem végeztével oldalra pillantottam,az immáron békésen szunnyadó,egyenletesen szuszogó Evára. Jobb lesz a békesség...




Idővel engem is elnyomott a buzgóság,s csak arra ébredtem fel,hogy valaki a vállamat bökdösi. Lesöpörtem magamról a praclit és reméltem,hogy a gazdája ezek után békén hagy. Olyan naiv vagyok...
-Kimi...Kelj fel!-buzerált továbbra is CC.
-Mi van?-mordultam rá,mire a dobos elkerekedett szemekkel húzódott hátrébb.
-Csak annyit akartam hogy szólj Evának is. Megálltunk.
-Jóvanmá'. Kösz vagy mi.-dörzsöltem ki kelletlenül az álmot szemeimből és megráztam a mellettem hortyogó vörös hajkupac tulajdonosát. Hasonló lelkesedéssel nyitotta ki kékségeit,majd morogva feltápászkodott. Szemeivel cinkosát kereste,CC-t aki már a busz elejében vergődött le a lépcsőn. Se szó,se beszéd,utána eredt. Amint beértem őket megtudtam a nagy sietség okát...
Ashley feszített boldogan,karjait széttárva a zsúfolt utcán. Persze a mestermű még mindig a hátán ékeskedett,az alkotók pedig ki nem hagytak volna egyetlen egy értékes percet sem amit röhögéssel tölthettek.
-Végre,szabadság!-szívta be boldogan a levegőt.-Ki jön velem felfedezni a várost?-vigyorgott,mire azonnal repültek a mancsok a levegőbe. Többek közt az enyém és a CC-Eva duóé. Andy felvont szemöldökkel méregetett,de megnyugtattam hogy cseppet sem érdekelnek a kisváros rejtelmei,csak nem akarok lemaradni arról amikor Asht valaki szembesíti a rideg valósággal.
Mosolyogva,ujjainkat összekulcsolva követtük őket. Néhol lemaradoztunk,többek között megálltunk fagyizni is,és vettünk egy pár magazint az út további részére. A többiek eközben kiszemeltek egy sarki boltot ahová Ashley nagyvezér irányításával berontottak. Asht eleinte nem zavarta a túlzott ráirányuló figyelem,de amikor már tömegesen fordultak utána az emberek,elgondolkodott.
Az üzletbe érve szétváltunk,és mindenki más-más soron kereste a boldogságot. Ash az alkoholoknál,CC és Andy a rágcsáknál,mi meg Evával próbáltunk valami értelmes kaját is venni. Egészen a pénztárig minden simán ment. De a kasszás hölgy hamar elrontotta a mókát egy "Ma már a huligánok sem olyanok mint rég."felkiáltással.
-De most őszintén,mi baja van a pórnépnek?-akadt ki Ash,a kelleténél hangosabban.
-Maga csak ne drámázzon Mrs.Always.-oltotta be,mire nem bírtuk tovább,mindannyian dőltünk a nevetéstől.
-Mrs.Always? Ezt meg hogy...?-értetlenkedett,mire a nő flegmán a szomszéd sorra mutatott,amin egy állvány tisztasági betét díszelgett.
-Egy tonnányi van a hátára ragasztva.-közölte,mire Ash eleinte értetlenül ráncolta a homlokát,viszont amint leesett neki a dolog,elsápadt. Azonnal lekapta a felsőjét,mit sem törődve a boltban tartózkodókkal,s elborzadva nézte a "csodát".
-Még pénisz is van rajta.-hűlt meg egy pillanatra,majd dühösen pillantott a két legharsányabban nevető tagra.-Most őszintén,melyik retkesfantáziájú találta ezt ki?!
-CC!-vágta rá Eva.
-Eva!-kontrázott az említett.
-Kim?
-Mindketten elmeháborodottak.-vontam vállat.
-Rendben. Rendben.-bólogatott eszelősen.-Édes lesz a bosszú.-csapott le egy húszast a pultra és csomagjaival a hóna alatt távozott.
-Valaki vigye a szájhős után a visszajáróját!-nyomott a pénztáros a kezembe egy ötöst néhány apróval. Sóhajtva eredtem a gitáros után,aki félmeztelenül szelte a buszhoz vezető utcát.
-Ash!-csaptam háton kifulladva,mire morcosan pillantott le rám.
-Mi van Júdás?
-Édesfaszom.
-He?
-Akarom mondani...itt a visszajáród.-tartottam felé,mire se szó se beszéd,kikerült és otthagyott.
-Szóval most meg vagy sértődve?-loholtam a nyomában.
-Tudod van az a mondás,hogy ne bántsd felebarátaid...
-Téged meg mi lelt? Egy ideje a Bibliával törlöd a segged,vagy hogy van ez?-nevettem fel a helyzet abszurditásán. Elvégre nem szokott ilyen bölcs lenni.
-Nem,a Bibliának ehhez semmi köze. Csak mindamellett hogy próbálom értékelni a poént,rohadtul elárulva érzem magam. Azt hittem barátok vagyunk Kimi! Fordított esetben én azonnal szóltam volna neked,hogy néhány baromarc épp valami undorító tréfát űz veled! Nem az a bajom,hogy mindenki megbámult és összesúgott mögöttem. Azt már megszoktam,és hidd el,nem tud meghatni. Az a szar,hogy ti ezt hagytátok. Lehet hogy a többieknek a világ minden kincséért sem mutatnám ki,de fáj.-pillantott végre rám,olyan tekintettel,amitől azonnal bűntudatom lett és összeszorult a szívem.-Eddig sosem számíthattam senkire. Az iskolában rendszeresen kigúnyoltak,szívattak,és nem volt senki aki mellém állt volna,megvédett volna. Még a családomat sem érdekeltem. Anyámék meghaltak,így nagyanyámékra maradtam koloncnak. Eltűrtek,és várták mikor töltöm már be végre a 18-at és húzok el.-nyelt egy hatalmasat.-Nekem egy ideje ez a családom. A srácok. És utálok csalódni bennük.
-Úgy sajnálom.-suttogtam magam elé,majd szorosan átkaroltam Ashleyt. Szinte éreztem megmerevedett testében a dúló indulatokat,majd az ezt szépen lassan felváltó nyugalmat. Tartása elernyedt,karjait körém fonta.
-Semmi baj Kimó. Nem tudnék haragudni rátok.-mondta a hosszúra nyúlt ölelés után a lehető leglágyabb mosolyával. Sokféleképp láttam Asht mosolyogni,de így még sosem. Nem a bugyiolvasztó nőcsábász mosolya volt,s nem is a ravasz,rosszban sántikáló,hanem egy igazi,őszinte szívből fakadó mosoly.
-Mi ez a nagy szeretet?-rondított a pillanatba CC amiért egy csattanós pofon volt a jutalma Ashleytől.
-Ugye tudod hogy édes a bosszú,te seggfej?!
-Sejtem.-vakargatta meg a tarkóját.
-Hogy te mennyire meg fogod szívni...-dörzsölgette a tenyerét Ash miközben mindannyian felaraszoltunk a buszra. Ott kipakoltuk a zsákmányokat,majd neki is láttunk az evésnek. Egészen addig nyugi volt,amíg el nem indult alattunk a busz. Utána CC problémázni kezdett,hogy rájött a hányinger,és hogy ha most azonnal nem jut a wc-re valakit készen áll telibe hányni. Csakhogy a mellékhelyiségen Jinxx trónolt,akire gondolkodás nélkül törte rá az ajtót Chris. Nyitott ajtónál hányta teli a mosdókagylót CC,miközben Jinxx alól a fekália szaglóhám simogató aromái áradtak. Mindössze egy fél napja vagyunk összezárva,de félek a hátralevő együtt töltött időtől.
Csak tudnám mikor kerültem állatok közé...

27.fejezet

~Andy~

-Rendben srácok,tartsunk egy kis szünetet!-javasoltam kifulladva. Végig pillantottam a társaságunkon,s immáron sokadjára konstatáltam mosolyogva a zene és csapatmunka jótékony erejét. Jinxx egy röpke pillanatra levedlette az állandóan komoly,cseppet már-már életunt arcát,s gyermeki örömmel simított egy utolsót gitárja húrjain. CC és Ash,akik a próba előtt még szinte egymás haját tépték valami béna videojáték miatt,immáron békésen adogattak egymás között egy két literes ásványvizet. Kimi pedig épp a telefonjával vigyorogva rögzített minden momentumot.
-Köszönjetek Jake-nek!-fókuszált a srácokra. CC biccentett,Jinxx elmormolt egy "Helo"-t,Ash pedig bájosan integetett középső ujjával...
-Andy merre van,Kimi?
-Csak nem hiányolsz?-címeztem Jake-nek,és öleltem át hátulról a barátnőmet,aki mögött eddig ólálkodtam,s nyomtam egy puszit kipirult arcára. Kim újból elülső kamerára váltott,hogy Jaket is elérje a megvilágosodás.
-De,nagyon.-forgatta a szemét.-Hogy álltok? Minden patent?
-Ja,rendben vagyunk. Kimó igazán kitesz magáért.-csúsztattam le a kezem az imént említett derekára és vontam közelebb magamhoz.-Te hogy vagy? Javult már valamit az állapotod?
-Alakulgat.-húzta a száját.-Valószínű a jövőhéten saját felelősségre haza is mehetek. A jobb térdkalácsomon szerencsére csak kisebb-nagyobb lila foltok keletkeztek,szóval arra a lábamra gond nélkül,kisebb fájdalommal,de simán ráállhatnék. Viszont a bal lábam tropára ment,így egy ideig mankóval leszek kénytelen közlekedni.
-Sajnálom Pajti.
-Hát én mennyire.-nevetett fel keserűen.-Na,nekem mennem kell,percek kérdése és itt lesz az orvos a röntgen eredményekkel. Holnap pedig műtő.-sápadt el egy hangyányit. Látszott rajta a mímelt lelkesedés ellenére,hogy nagyon is viszolyog a helyzettől. Őszintén,ki örülne annak,ha órákon át altatásban lenne amíg az orvosok a térdkalácsával puzzle-öznek?-Szorítsatok!
-Kitartást Jake! Minden rendben lesz.-biztatta Kimi mosolyogva én pedig bőszen bólogattam.
-Köszi skacok. Majd jelentkezem!-búcsúzott,és kijelentkezett.
-Úgy sajnálom szegényt.-motyogta Kim.-Ráadásul akkora szemétnek érzem magam,hogy én megyek helyette arra a koncertre,amire annyira készült.
-Hé.-fordítottam magammal szembe,s fogtam két kezem közé gyönyörű arcát.-Ezt most hagyd abba.
-Mit?
-Ezt az önostorozást. Itt te nem tehetsz semmiről,érted? Mellesleg,Jake javasolt téged. Azt akarta hogy te menj helyette.
-De...
-Semmi de.-vágtam közbe.-Utálok veled veszekedni,ennek pedig csak az lenne a vége. Úgyhogy hallgass!-közöltem határozottan,s kihasználva meglepettségét,durván,szenvedélyesen megcsókoltam.
-Már megint itt eszik egymást az orrunk előtt.-jegyezte meg epésen Ash.
-Le ne nyeld!-szállt be CC is.
-Szingli seggfejek koszorúja.-morogtam két csók között,mire Kimóból jóízű kacaj szakadt fel.
-Mi volt ez az előbb?-kérdezte,miután eléggé kinevette magát.
-Mire is gondolsz pontosan?-sunnyogtam rossz fiús mosollyal a nemlétező bajszom alatt.
-Tudod te azt jól,Biersack...de ne félj,meg lesz a böjtje.-rázta felém fenyegetően vékonyka mutatóujját. Kortyolt egyet az asztalon álló palackból,majd miközben visszasétált a gitárállványához a vállával szándékosan súrolt.-Csak szólok,nekem is van egy olyan oldalam amit nem biztos hogy tudnál kontrollálni. Nagy legény.
Meglepetten néztem utána,s szememmel minden mozdulatát követtem,amit ő egy elégedett mosollyal nyugtázott. Szívesen találkoznék azzal az oldallal...
-Gyerünk lusta népség,még van egy óránk próbálni! Egy-kettő!-csapta össze tenyereit és vetette át a hevedert bal vállán. Imádom.





Egy óra leteltével mindannyian fáradtan,korgó gyomorral battyogtunk az egyik közeli gyorsétterem irányába. Épp a holnapi utazás részleteit tárgyaltuk,amikor hirtelen zenélni és őrülten rezegni kezdett a zsebemben pihenő telefonom. Azonnal a fülemhez kaptam,hisz tudtam,ha a managerünk hív,valószínű nem szép napot akar kívánni...
-Mi a helyzet Sam?-szóltam bele határozottan.-Minden oké?
-Nem igazán.-sóhajtott. Gyomrom görcsbe rándult,még lépni is elfelejtettem ahogy gondolatban átfutottam a "lehetséges problémák" szent listáját. Őszintén remélem nem halt meg valaki...-Anne hivatalosan is felmondott. Három kicseszett nappal a koncert előtt. Holnap indul a turné busz New Yorkba,és nincs sminkesetek.
-Baszki.-csúszott ki a számon legelső gondolatom,mire a többiek is felém kapták a fejüket és megtorpantak.
-Szóval csak úgy mondom Biersack-folytatta.-remélem Kimantha a sminkek terén is otthon van. Mellesleg nem tudom honnan szedtétek össze a csajt,de nagyon ügyes. A legutóbbi próbán rendesen odatette magát.
Na igen. Samuel még nem tud arról,hogy Kimmel együtt vagyunk,abba sem avattam be hogy végül nő lakótársam lett. Tudtam úgysem lenne az ínyére és azonnal komplikálni kezdene,amire semmi szükség. Hajlamos túllihegni a dolgokat. Viszont azt hiszem ez egy bónusz pont nekünk,hogy megkedvelte Kimet,így nem fog akkora patáliát csapni ha felvállaljuk a kapcsolatunk.
-Biztos vagyok benne hogy találunk megoldást a problémára,ezen ne pörögj tovább. Inkább a statisztákkal egyeztess,hogy pénteken minden klappoljon!-feleltem a lehető legmagabiztosabban,annak ellenére hogy jócskán bepánikoltam. Nem vagyunk a helyzet magaslatán. Nagyon nem.
-Rendben.-nyomott ki köszönés nélkül. Nem lehet igaz hogy minden elcsesződik körülöttem...
-Ha jól sejtem most szarban vagyunk.-érzett rá a dologra CC.
-Egy kicsit. De Kimi még megmenthet minket.-néztem egyenesen barnás zöld szemeibe a mellettem álló lánynak aki görcsösen markolta a kezem. Minden szót hallott a beszélgetésünkből.
-Nem fog menni.-jelentette ki.-Hacsak nem éritek be egy bénán felvitt tusvonallal és két réteg szempillaspirállal,nem lehetek a sminkesetek is.
-De hát te lány vagy. Beléd van kódolva a szépítkezés művészete.-értetlenkedett Ash.-Mellesleg mi az hogy nem használsz alapozót? Nem lehet ilyen tökéletes bőröd!
-Szállj ki az aurámból Purdy,vagy olyan alapozást kapsz,hogy nem felejted el!-ütötte el az arcához közelítő Ashley praclit.
-Harapós a kis cica. Hogy bírsz vele Andy?-nevetett Kim fenyegetésén.
-Hanyagolj kérlek.-sóhajtottam gondterhelten,majd fordultam újra Kimó irányába.-Valami olyan lányismerősöd csak van aki ért ezekhez a dolgokhoz.
-Talán Eva. Kész csoda az instagramja.
-Remek,akkor irány a Kohler utca. Ott lakik ugye?
-Igen.-vágta rá Ash Kimmel egyszerre amit értetlen tekintetek kísértek.
-Most mi van? Tán tilos tudnom?-zsörtölődött.
-Nem,nincs ebben semmi furcsa Ash...
-Akkor igyekezzünk. Éhen halok.





Ash mint mondta valóban az éhhalál szélen lebegett,mivel amint Eva lakására értünk kikapta a pótkulcsot a szőnyeg alól és berontott. Miután kirámolta a hűtőt elégedetten csatlakozott hozzánk a kanapéra várakozni,ugyanis Eva nem volt otthon. Bunkóságnak éreztem hogy csak így "betörtünk" de ha már Ash beengedett minket nem lett volna értelme az ajtó előtt szobrozni...
-Ti meg mit csináltok a lakásomban?-állt meg a küszöbön döbbent fejjel a vörös apróság. Alacsony alkatához futóruházat és kócos haj társult.
-Ne legyél dühös,de Ash engedett be minket.-biccentettem a bűnös felé,mire Eva fáradtan csillogó szemei szinte felnyársalták Ashleyt. Itt balhé lesz...
-Hogy lehetsz ekkora farok Purdy? Tudod a pótkulcs nem az éhes csöveseknek van...-rivallt rá még mindig kicsit lihegve. Valószínű kocogni volt. Vagy ahogy elnézem inkább rohanni.
-Honnan veszed hogy akárcsak a hűtőszekrényed 5 méteres körzetébe mentem? Aljas rágalom!-mentette a menthetőt.
-Ashley. Majonéz van a szád sarkában te vadbarom. Nyilvánvalóbb nem is lehetne!
-És akkor mi van? Mindig tartok magamnál egy csomaggal. Tudod,ha nem adnának a hot-doghoz...
-Ennyire hülyének ne nézz.-sóhajtott egy hatalmasat,majd inkább ignorálta Asht és ránk koncentrált.-Szóval miért csődültetek mind ide?
-Igazából a segítségedre lenne szükségünk.-böktem ki nagy nehezen.
-Mivel kapcsolatban?-rogyott le az ajtó melletti sámlira és komótosan lehúzta a futó cipőjét.
-Holnap indulunk New Yorkba,ott lesz egy hatalmas koncertünk és a sminkesünk a mai napon adta be a felmondását. Kim szerint te értesz az ilyen dolgokhoz,szóval hozzád fordultunk. Persze kapnál jócskán fizetést és ugyanúgy állná a szállásod a managerünk mint a többi statisztának. Viszont te utazhatnál velünk és egy hotelben lennénk elhelyezve. Benne vagy?-vontam fel kérdőn a szemöldököm és igyekeztem a legkedvesebb mosolyommal terelni őt a jó döntés irányába.
-Ezzel a barommal kibírni három napot? Nem kösz.
-Kérlek Eva!-könyörgött Kim is,mire lágyabb vonások kaptak helyet az Ashley miatt grimaszba ránduló arcán.-Szükségünk van rád! Csak azért mert Ash valamit vétett ellened,nem büntetheted a többieket is. Légyszíves! Legalább gondold át! A kedvemért...
-Meggondolom. De nem ígérek semmit. Most pedig értékelném ha magamra hagynátok.-mutatott az ajtó irányába. Nem tudom mit tett vele Ash vagy mit mondott neki,de Evangeline hirtelen Páli fordulatot vett. Anno mindenkivel kedves volt,és állandóan poénkodott,most pedig kimerültséget és ingerültséget tükröz a hangja. Arca sápadt,hiányzik róla az életkedv amivel képes volt bárkit feldobni. Nem tetszik ez nekem.
-Rendben.-állt fel Kimó minket is erre ösztönözve.-Este hívlak.-ölelte meg a jégkirálynőt futólag,majd velünk a nyomában kivonult.




A nap további része viszonylag nyugodtan telt. Asht hiába faggattuk,állítása szerint nem ártott Evának,és nem akarta megbántani se most sem régebben. Miután arra a következtetésre jutottunk hogy már mindenkinek elege van a napból,én és Kimi hazasétáltunk,míg a többiek furgonba pattantak.
-Fogalmam sincs mi lehet a baja.-rágta magát még mindig a történteken.
-Figyelj,ettől nem lesz jobb ha ezen őrlődsz. Majd idővel kiborul a bili,és mind megtudjuk mi ez az egész Eva és Ash között. Addig pedig csak várhatunk.
-Jajj de bölcs valaki.-öklözött a vállamba.
-Tudod a tökéletességnek a bölcsesség is velejárója.-villantottam egy 1000 wattos mosolyt.
-Imádom hogy ilyen kis egoista vagy.-nevetett ki miközben megelőzött és előttem baktatott felfelé a lépcsőházunk betonlépcsőjén. Na igen,férfiből vagyok,és nagyon is tetszett a kilátás.
-Imádom hogy imádsz.-húztam tovább az agyát amivel azt értem el,hogy becsapta az orrom előtt az ajtót.-Igazán beengedhetnél Kimó.-dübörögtem egy sort reménytelenül.
-Bocsi,de nincs hely a nagy arcodnak.
-Aucs.-kaptam a szívemhez mintha látná.-Ez nagyon fájt. És mondd,miképp juthatnék be?-alkudoztam.
-Tudod,lejjebb kéne faragni abból a hatalmas nagy önbizalmadból...Mondjuk ha teli torokból elkiabálnád magad,hogy "Nem vagyok szexi." kezdetnek megtenné.
-Most arra kérsz hogy hazudjak?-feszítettem tovább a húrt.
-Szerintem nagyon puha a csempe,a takaró hiányát meg meg sem érzed...-vágott vissza.
-Jól van,jól van. Megteszem.-hogy te ezért mennyire kapni fogsz...
-Hangosan,én is hallani akarom!
-Nem vagyok szexi!-kurjantottam el magam,mire a hangomtól visszhangzott az egész lépcsőház. Fránya akusztika.
-Senkit nem érdekel!-érkezett válasz a földszint irányából egy idős hölgy hangján. Én legszívesebben elsüllyedtem volna,Kim pedig az ajtó túloldalán a nevetéstől fuldoklott.
-Most már engedj be!-sziszegtem,majd kivágódott a bejárati ajtó. Barátnőm valószínű érezte a vesztét,mivel azonnal az egyetlen kulcsos helyiség,a fürdőszoba irányába kezdett rohanni.
Belöktem magam mögött az ajtót és néhány hosszabb lépéssel utol értem Kimit.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Nyilvánvaló,hogy gyorsabb vagyok mint te.-löktem be a fürdőbe,majd zártam be magam mögött az ajtót.
-Attól még lehet próbálkozni.-hátrált egészen a zuhanyzóig én pedig követtem Őt.
-Mit ne mondjak,eléggé gyenge próba volt.-közeledtem egyre inkább egészen addig amíg a mellkasa az enyémet nem súrolta.
-És most mit akarsz csinálni?-szegte fel az állát.
-Oh,Kimó...veled igazán sok mindent. De leginkább most arra lennék kíváncsi-leheltem szinte az ajkára,miközben a bal kezem a farzsebébe csúsztattam,ahol kitapintottam a telefonját.-vajon hogy állna rajtad ez a feszes póló vizesen?-vigyorodtam el pimaszul. Jobbommal az én telefonom,balommal az övét dobtam a szennyes kosárra,majd gondolkozás nélkül magammal rántottam a zuhanyzóba. Amint megnyitottam a jéghideg vizet felsikított és próbált szabadulni,de én csak nevetve öleltem még szorosabban magamhoz.
-Még mindig nem vagyok szexi?
-Egy seggfej vagy,Biersack.-prüszkölt remegve,mire a hátát a csempének támasztva lágyan megcsókoltam. Eleinte csak bátortalanul,puhán tapasztottam ajkaim az övére,majd egyre szenvedélyesebbek lettünk mindketten. Lábait összekulcsolta a derekamon és csípőjét nyögdécselve szorította az enyémhez miközben a nyakát hintettem be apró puszikkal. Helyenként óvatosan megszívtam az érzékeny bőrt,mire nedves hajamba markolt.
-Gyönyörű vagy.-néztem rá őszintén csillogó szemekkel. Bőrén vízcseppek gyöngyöztek,haja és ruhája ázottan tapadt formás testéhez.
-Szeretlek Andy.
-Én is téged Tökmag.-leheltem egy utolsó gyengéd csókot duzzadt ajkaira,majd leengedtem a földre.-Viszont nem akarom hogy megfázz.-és hogy ne tudjam magam leállítani,szóval ha most nem hideg víz alatt álltunk volna,tagadhatatlan lenne a vonzalmam irántad... Tettem hozzá magamban.
Elzártam a vizet majd mindketten csurom vizesen léptünk ki a sötétkék csempére,ott kisebb nagyobb tócsákat hagyva. Mindketten felkaptunk egy-egy törülközőt és elvonultunk átöltözni. Tevékenykedésünket az Escape the Fate-Ungrateful című száma szakította meg,amit Kim lábdobogásai követtek. A mosdóba szaladt ahol a telefonokat hagytuk,és fogadta a hívását. Alig öt perc múlva,széles mosollyal az arcán nyitott be hozzám.
-Eva hívott. Elvállalja.-ugrott a nyakamba örömébe,én pedig akárcsak egy romantikus filmben,megpördültem vele.
Olyan nyálas ez az egész,de ha vele vagyok,egyszerűen nem tud érdekelni.
Ezerszer is bolondot csinálnék magamból...

Érte.

26.fejezet

~Kim~

-Nem,nem hiszem. Ahj,Eva! Nyögd már ki végre,akarsz jönni,vagy nem?-mordultam ingerülten a telefonon át barátnőmre. Épp fél lábbal a farmeremben szökdécseltem,nyakamban egy pólóval,miközben igyekeztem ignorálni az ágyamon vigyorgó Andyt,aki nagyon is jól szórakozott a bénázásomon. Eközben persze a fülemre szorított telefonban Eva "öööö"-zése tetőzte az így sem valami rózsás hangulatomat.

-Hahó. Ti ketten,nem tudom mit csináltok ennyi ideig,de biztos vagyok benne,hogy azt nem most kéne. Már háromnegyed órája tart a látogatási idő. Rég ott kéne lennünk...-szűrődött be tompán a zárt ajtó mögül Ash panaszos hangja.

-Jól van már.-dörrentem rá,mire eliszkolt. Én is így gondoltam...

-Mi van jól? Nem is mondtam semmit.

-Eva,nem neked szólt. De mint érzékelheted,nem sok türelmem van,szóval jobb lenne ha még ma válaszolnál.

-Kik mennek még?

-Nagyanyámék.-vágtam oda szarkasztikusan. Tudom,szörnyű vagyok,ha rossz napom van. Ma pedig nyilván kifogtam egy kevésbé kellemeset,kezdve a reggeli ébresztőmmel,ami egy SMS volt,egy ismeretlen számról...rövid,tömör,lényegre törő: "Ha az enyém nem lehetsz,senkié sem leszel." Mondanom sem kell,ezt egy szívroham és egy félórás,halk zokogás követte a fürdőszoba csempéjén,majd miután elfáradtam a felesleges pánikolásban,rájöttem,hogy az élet megy tovább,és megpróbáltam a jelenre koncentrálni. Andyre. Az én megmentőmre,aki a sötétből próbál kirángatni,ahová újra és újra vissza esek. Már csak miatta sem szabad elsüllyednem... Szóval össze szedtem magam,és nekiálltam reggelit készíteni,ami szintén nem úgy sikerült ahogy vártam. A pirítós odaégett,az omlettet elsóztam,mellesleg miattam vannak most késésben a srácok. Kész szerencse csomag vagyok!-A banda,és én.

-Aha... Mégsem érek rá,ne haragudj. Azért jobbulást kívánok Jake-nek. És üzenem neki,ha lesz egy kis időm,viszek majd neki sütit.

-Te kerülsz minket?-fagytam le egy pillanatra,amelynek következtében elvesztettem az egyensúlyom és kecsesen elvágódtam a parkettán.-Baszki. Azt hiszem eltörtem a gerincem.-nyöszörögtem,mire Andyben felgyúltak az aggodalom lángjai.

-Jól vagy Tökmag?-sietett mellém és pillanatok alatt felnyalábolt. Az ágyra ültetett,majd tágra nyílt szemekkel vizsgálgatott.

-Megvagyok.-szívtam be a levegőt szaggatottan és magamra erőltettem egy mosolyt,de a szememmel a mobilom után kutattam,ami a padlón végezte csodás esésem következtében.-Még nem fejeztük be,hallod?!-üvöltöttem a készülék felé,majd nagymamásan elegáns csoszogásokkal érte totyogtam.

-Letette.-sóhajtottam csalódottan,és a földre rogyva,fancsali arckifejezéssel öltözködtem tovább.-Andy.

-Igen?-söpört félre egy kósza tincset a szeme elől,s érdeklődve figyelt.

-Szerinted is valami baj van Evával? Mintha kerülne minket...vagy nem is tudom. Megbántottuk volna valamivel?

-Nem tudom Kimi,viszont tény ami tény,a közös kosarazásunk óta nem láttam. Pedig az előtt úgy tűnt szeretett velünk lógni...

-Mindegy.-legyintettem lemondóan.-Előbb vagy utóbb csak kiderül...

-Biztosan.-nyújtott fekete lovagom segítő jobbot,amit halvány mosollyal fogadtam el.-Menjünk.

A kórházig vezető út unalmasan telt,és viszonylag szótlanul. Senkinek nem volt kedve poénkodni egy ekkora kalamajka kellős közepén. A levegőben érezhető volt a ki nem mondott kételyek,eltemetett remények és elkeseredett pillantások sűrű gomolyfelhője,amely tegnap óta ott lebegett vészjóslóan felettünk. Miután kikászálódtunk a furgonból,mindannyian a bejárat felé vettük az irányt. A portán egyből elnavigáltak minket a 109-es kórterembe,ahol a begipszelt lábú Jake játszotta a hattyú halálát.

-Ugye hoztatok valami ehetőt? Éhen pusztulok...

-Sajna nem,cimbi.-vetette le magát Ash az ágy végébe.

-Milyen barátok vagytok ti? Egy szaros Hot-dogra nem futotta?-drámázott a homlokára tapasztott kézzel.-Jézus,jövök! Már látom a fényt!

-Ritka alkalmak egyike,amikor nem tudom megállapítani,hogy skizofrén vagy,vagy csak szimplán hülye...

-Fogd be,Purdy,most a kínok kínját élem át!

-Meg ne sirassalak?

-Most hogy mondod,jól esne...-kötekedtek Ash-vel szokás szerint. Lakótársak,legjobb barátok,egy bandában játszanak,mégis éjjel-nappal szívatják egymást.-De olyan igazi,öblös,szívszaggató zokogással. Megérdemlem.

-Kabbe'.

-Na de cickó! Ne szeress már ennyire!

-Cickó? Mi a fasz?

-A cicám és a mackó keresztezése. Olyan kreatív vagyok...nemde?-villantott egy tenyérbe mászó vigyort Ash felé.

-Kihúzod a gyufát,Pitts...

-Most úgy berezeltem!

-Elég.-szólt közbe Jinxx,az egyetlen közülünk,aki nem sunyi mosollyal a bajsza alatt nézte ezt a gyerekes csipkelődést.-Van a szájkaraténál most fontosabb dolgunk is.

-Pontosan. Akármilyen fájdalmas is ezt kimondani Haver,de beugrót kell helyetted találni.-ült le az egyik ágy mellett ácsorgó székre Andy,miután én az ágy fej részénél,vele szemben foglaltam helyet.

-Gondoltam.-sóhajtott fel Jake,s pillanatok alatt elkomorodott.-Nos,lehet teríteni az ötleteket. Ki kit tartana erre a legalkalmasabbnak?

-Ben Bruce az Asking Alexandriából?-indította Andy az ötletbörzét.-Egy ideje ismerjük,viszonylag megbízható,remek gitáros és egy szarkasztikus pöcs. Brit humor,elnézhető.

-Nem jó...turnén vannak. Beszéltem már vele.-legyintett Jinxx.-Nekem is ő volt az első aki beugrott.

-Brent Allen az I See Stars-ból?-szólalt meg végre CC is.-Nem is olyan rég utánunk léptek fel a Warpeden. Nem rossz arc a srác.

-Én nem bírom a tagot.-húzta a száját Jake.-Következő?

-Ricky Olson a Motionless in White-ből?

-Ne. Kiráz a hideg attól a gót törpétől...-borzadt el Ash.-Inkább Kevin Gruft az Escape the Fate-ből. Anno még mi voltunk az elő zenekaruk,szerintem rendben vannak.-vont vállat nemtörődöm stílusban.

-Szerintem nem az év embere,tekintve a piás ügyeit...-szólt közbe Andy.

-Egyet kell értenem.-felelte Jake morgó hasára tapasztott kézzel. Lenéztem a nyúzott arcára és karikás szemeire,amelyekből sütött a szomorúság. Nagyon akarta ezt a koncertet,és ahogy ismerem,maximalista módjára otthon végig gyakorolta az összes számot,hiába tudja anélkül is perfektül.

-Hé.-simítottam meg a feje búbját.-Hozzak valamit a büféből?

-Megköszönném.-ívelt felfelé a szája sarka.

-Mindjárt jövök.-tápászkodtam fel,s adtam egy apró csókot Andynek.

A hófehér csempével burkolt folyosón klóros fertőtlenítő szag terjengett,enyhe kávé aromával keveredve amely a folyosón ácsorgó automata irányából jött. Hamar megtaláltam a büfét,köszönhetően a kellemes illatoknak amelyek akár csak a rajzfilmekben,az orromnál fogva vezettek. Kértem egy óriás hamburgert meg egy cappuchino-t,amit ott helyben elfogyasztottam. Kezemben a papír zacskóval lépdeltem a lépcsősoron felfelé,egészen addig,amíg a bal lábam bele nem akadt az egyik lépcsőfokba és egy orbitálisan nagyot nem estem,magam alá gyűrve a becsomagolt hamburgert. Csak én lehetek ilyen balfasz... Káromkodva küszködtem magam újra álló helyzetbe,és lassan,megfontoltan lépdelve araszoltam vissza Jake szobájába. 

-Visszatértem.-csuktam be magam mögött az ajtót.-Hot-dog sajnos nem volt,hamburgert hoztam helyette. Remélem megfelel.

-Tökéletes.-vigyorgott Jake,s vele együtt mind a 4 srác feltűnően sokáig legeltette rajtam a szemét. Lenéztem a pólómra,hátha csak szószos lett a művészi borulásom közben,és nem mernek szólni,de az makulátlan volt. Felvont szemöldökkel léptem Jake ágyához átadva neki a zsákmányt. Épp fordultam volna meg,hogy a bútordarab szélére üljek,amikor valaki elkapta a kezem és az ölébe rántott. Tágra nyílt szemekkel pásztáztam a barátom tökéletes arcát,amely most izgalommal teli lelkesedést tükrözött. Jobbra fordítva a fejem egy hasonlóan bárgyú képpel bámuló Ashley,balra fordítva egy fogkrémreklámba illő mosolyú CC fogadott. Itt valami nincs rendjén...

-A vesém kell? A májam? Mondjatok már valamit,a frászt hozzátok rám!

-Nos,Kimi,hosszas töprengés után végre döntésre jutottunk.-hallottam a hátam mögül Jinxx hangját.-Andy...

-Szóval.-kezdte rekedtesen a kék szemű égimeszelő,majd bölcsen megköszörülte a torkát.-Lennél a gitárosunk?

-A mitek?-hűlt meg bennem egy pillanat alatt a vér. Én,mint gitáros? Én,akinek általános iskola második osztálya óta lámpaláza van? Aki egy verset nem mer egy teremnyi idegen előtt elmondani,nemhogy egy bazinagy stadionban zenélni?!

-A gitárosunk.-mosolygott szakadatlanul.

-Nem.

-De miért? Ne csináld már Kimi!-nyafogott Ash.

-Kérlek.-nyomott egy puszit a szám sarkába Andy.

-Nem megy.-suttogtam olyan hangerővel,hogy csak Ő hallja.-Lámpalázam van. Engem nem a színpadra teremtettek.

-Engem sem. Csak idővel rájöttem hogy ott a helyem. Ez nem egy ünnepség,ahol ha elrontasz valamit leszedik a fejed. A magad ura vagy,és felszabadultan birtokolhatod a teret. Hangot adhatsz az érzéseidnek...semmi stressz,elvégre nem kell senkinek sem megfelelned. Csak a barátaiddal és az iszonyatosan helyes pasiddal zenélsz egy kicsit...

-A beképzelt,egoista pasimmal.-helyesbítettem,de le is hervadt rövidke mosolyom.-Komolyan mondom...

-Én is. Halálosan.-nézett mélyen a szemembe.

-De mégis hogy jött nektek ez az égi fuvallat,hogy engem válasszatok?-tettem fel a kérdést hangosan,egyre inkább beadva a derekamat.

-Megbízható vagy.

-És Andy szerint remekül gitározol...

-Plusz tudod a számaink nagy részét.-csámcsogott Jake.-Kimi,amúgy miért ilyen lapos ez a hamburger? Már-már palacsinta.

-Hosszú sztori. De ezt mégis honnan veszitek? Mármint hogy tudom a számaitokat. Ha jól emlékszem,sosem mondtam hogy a "rajongótok vagyok".-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.

-Most mondtad.-hunyorgott CC.

-De az előtt...

-Még nekem mondtad a közös ivászatunk során amíg Ash Eva-t pátyolgatta.-válaszolt Jake teli szájjal.-Andy épp lement a ház elé elszívni egy cigit,Jinxx pedig a kanepén hortyogott. Már volt benned jócskán ital,amikor viháncolva megkérdezted hogy mondjál-e egy titkot. Mire én azt mondtam,persze,de várj amíg kiszedem a zöld m&m golyót a fülemből,amit történetesen CC nyomott bele.-nézett szúrósan a dobosra,aki a felelevenített emlék hatására alig bírta elfojtani a nevetését.-Aztán a fülembe súgtad,hogy amúgy kurvanagy rajongónk vagy és az összes számunkat kívülről fújod. Tiniként még egy koncertünkre is eljöttél,ahol lekaptad Andyt. Igazából nem hittem neked,betudtam a pia mellékhatásának a dolgot,viszont az arckifejezésedről ítélve,úgy tűnik igaz volt...

-Jézusom.-kaptam a kezem a szám elé amikor belém hasított a felismerés.-Nem gondoltam volna hogy ilyen jó a memóriád. Pláne részegen.

-Áldás és egyben átok.-tárta szét a karját.

-Egy kérdés. Ezt miért titkoltad előlünk? Nem szégyen az,ha szereted a zenénk. Vagy talán az?-ráncolta a homlokát Ash.

-Nem,nem az. Csak valahogy úgy éreztem több esélyem van megkapni a lakást,hogyha azt hiszitek csak hallomásból ismerlek titeket. Mégis melyik épp eszű banda foglalkozik egy gruppival? Mármint nem vagyok az,semmi beteges oltár állítás vagy ilyesmi,csak izé.-össze vissza hadováltam. Négy értetlen szempár meredt rám,egy pedig szinte felnyársalt.-Sajnálom. Ha emiatt változott esetleg valami,én azt is megér...

Nem volt időm befejezni a zavaros monológom,mivel Andy vadul rátapadt az ajkaimra és mit sem törődve a többiekkel,szenvedélyesen tépte az ajkaim.

-Menjetek szobára!

-Ne piszkáld már őket Purdy,tök cukik.-védett minket Jake.

-Szeretlek. Épp olyannak amilyen vagy.-súgta Andy a fülembe amint szétváltak ajkaink.-Mellesleg,én már akkor felismertelek,amikor lakótársamnak jelentkeztél. Mégis téged választottalak. Tökmag.

-Miért?

-Azért mert volt benned valami,amit meg kellett fejtenem. Valami ami megfogott. Ami felkeltette a figyelmem. És azt is tudtam,hogy nem vagy holmi fanatikus aki álmomban leborotválja a hajam,és aztán eladja E-bayen... Vagyis az utóbbit csak reméltem.-villantott egy tipikus féloldalas,szívdöglesztő mosolyt. Elvesztem...valahányszor csak a közelében vagyok a gyomrom liftezik,a szívem majd kiugrik a helyéről,az arcom pedig ég. Olyan dolgokat vált ki belőlem mint még eddig soha senki.

-Elvállalom.-öleltem át,és fúrtam a fejem Andy mellkasába. Hosszú idők után úgy érzem,megtaláltam önmagam. Azt az igazi Kimet,aki Andyvel vagyok. Évekig nem voltam boldog,de most annak érzem magam,100%-ban. Velük. A kocka CC-vel,a kicsit alkesz,de nagyon szeretni való Ashley-vel,a kutya mániás,mindig optimista Jake-vel,a realista,földhöz ragadt Jinxx-el és az én másik felemmel,Andyvel. Ők az én új,kicsit bolond,szeretni való családom,akiket nem hagyhatok cserben. Számítanak rám.

-Biersack,te aztán tudsz valamit.-vigyorgott Ash,mire csak egy szemforgatást kapott eredményül.

-Köszönöm.-kulcsolta össze az ujjaikat.

Nem,én köszönöm... 

Az elkövetkezendő pár nap szinte elrohant. Eva még mindig nem keresi a társaságunk,ha az ebédlőben mellé ülök,akkor sem nagyon szól hozzám. Pedig állítása szerint "semmi baja". Greg is csak értetlenkedve kapkodja köztünk a fejét,neki sincs ötlete mi lelte a barátnőnket,hasonlóan hozzám. Ami viszont nem csak nekem tűnt fel,az Eva egészségügyi állapotának a rohamos romlása volt. Bőre sápadt volt,haja száraz és töredezett,szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek,lassan már két hete. A kosár meccs óta. Nem eszik annyit,néha csak csipeget. Mintha éheztetné magát. Attól tartok,hogy valamelyik barom megbántotta,vagy esetleg becsmérelte,ami miatt ennyire magába fordult... Ha viszont ez a sejtésem beigazolódik,féltheti a zacskóját az az állat! Greg szerint depressziós lett valami miatt,Ő családi tragédiát gyanít,az megmagyarázná a hallgatagságot,amibe vörös barátnőnk burkolózott. 

A munka mellett viszont alig marad időm a pihenésre,tekintve hogy éjjel-nappal gyakorok a koncertre. Amikor nem a srácokkal próbálunk,akkor otthon nyúzom a gitáromat. Most is,épp a hatalmas nagy elmélkedésem közepette egy fakanálon próbálom lefogni az "In the end" akkordjait.

-Kimó,nem akarok pont én beszólni,de szerintem ez a tészta nem néz ki valami jól. Mondhatni,pocsék.

-Basszus!-perdültem meg a tengelyem körül és a szétfőtt,leragadt tésztát kezdtem el vizsgálgatni,hiába.-Ennek annyi.-szakadt fel belőlem egy mély sóhaj.-Ne haragudj,mostanában annyira szétszórt vagyok. Azt sem tudom hol áll a fejem.-zártam el a tűzhelyet és dőltem neki a pultnak.

-Semmi gond. Rendeltem pizzát.-nyomott el egy sunyi mosolyt.

-Köszi. Tényleg nem tudom mi van velem,olyan mintha nem is ebben a dimenzióban lennék. És ez nem jó. Nincs időm rád,nincs időm kettőnkre...Sajnálom.-sütöttem le bűntudatosan a szemeim.

-Ne sajnáld Kimi,egyáltalán nem a te hibád. Az utóbbi időkben minden erőddel azon voltál,hogy pótolni tudd Jake-t,és meg kell mondjam,szuperül csinálnod. A végére kész Jimi Hendrix leszel.-lépett elém Andy és vette ki a kezemből a muzikális fakanalam.- Te most hatalmas szívességet teszel nekem és a bandának,s ha ennek az az ára,hogy kevesebbet tudunk együtt lenni,akkor beletörődöm. Egyelőre. Addig pedig beérem a lopott pillanatokkal.-simított egy kósza tincset a fülem mögé,aztán egyre közelebb nyomult,mígnem alig marad egy csöppnyi tér kettőnk között. Már épp készültem volna a csókcsatára,de csak a kezeit éreztem meg a derekamon,amik felültettek a fekete márvány pultra. Tartottam a szemkontaktust kékségeivel,és a jobb szemöldököm egy parányit feljebb vontam. Válaszul egy féloldalas mosolyt kaptam,amibe a gyomromban körző hiperaktív pillangók megőrültek. A lábaim szét nyitotta és közéjük furakodott,mialatt egyre csak csökkentette a távolságot ajkaink között,de nem csókolt meg. Várt.

-Szeretném ha te csókolnál meg. Csókolj meg úgy,ahogy te akarsz. Olyan keményen és olyan hevesen.-súgta,de a közelségéből adódóan,a piercingje már hidegen ért a bőrömhöz. Szerintem nem bennem van a hiba,ha már ettől felizgultam.-Hagyom magam.

-Tetszik ez az ötlet.-mosolyodtam el,s kezemet a tarkójára helyeztem. Lassan beletúrtam a hollófekete tincsekbe,majd ráhajoltam ajkaira. Először gyengéden,lassan csókoltam,kiélvezve minden pillanatot,majd egyre durvábban és hevesebben. Mielőtt lihegve szétváltunk volna,finoman ráharaptam a duzzadt alsó ajkára.

-Hű.-nyögte ki döbbenten.-Tudod,sokszor elvesztem az eszem,ha veled vagyok,de most megérte visszafogni magam.

-Örömmel hallom,Mr.Biersack.-vigyorogtam mint a vad alma. Idilli pillanatunkat a csengő éles hangja szakította félbe. Átvettük a sajtos óriás pizzát,amit aztán a kanapén összegabalyodva fogyasztottunk el. Andy hálát adhat a génjeinek,mert ha ez az 5 szelet pizza nem látszik meg rajta,semmi sem. Magas termetéhez meglepően vékony alak társult. Nem volt ropi,félreértés ne essék,inkább csak szín izom. A próbaterem felé vezető úton kérdőre is vontam,mi a titka,de ő csak egy vállrándítással letudta a dolgot. Állítása szerint gyerekként duci volt és sokat piszkálták,de miután valami folytán átfordult az anyagcseréje nem nagyon tud hízni. Bár ilyen érdektelen témákról beszélgettünk,tökéletesnek éreztük a pillanatot. Pedig ha tudtuk volna,hogy nem tart sokáig...

Sziasztok! 

Szeretnék nektek utólag is boldog és sikerekben gazdag új évet kívánni! Remélem idén is velem tartotok és persze Kimékkel. ❤️

25.fejezet

~Kim~

Reggel a felkelő nap reluxán át beszűrődő sugarai ébresztettek,amelyek felnyitották a szemeim...nem csak szó szerint,átvitt értelemben is. Kérdések tömkelege megült fel bennem,élén a "Hogy jutottam tegnap haza?" és "Mi történt?" állt. Magasröptű gondolataim közepette ütemes dobbanások ütötték meg a fülem,melyek közvetlenül a fejem alól jöttek. Nehézkesen felültem,melynek hatására azonnali fájdalom nyilallt a halántékomba. Iszonyatos fejfájásomról a mellettem békésen szunnyadó Andy terelte el a figyelmem. Már épp nyújtottam volna a kezem,hogy megsimítsam tökéletes arcát,amikor képen csaptak az emlékeim. Letagadott,megbántott,próbált eltántorítani a versenytől,amit ha az emlékezetem nem csal,megnyertem,elrángatott a klubból,veszekedtünk,sírtam,magához ölelt,majd felemelt. Ezek voltak az utolsó képkockáim a tegnapi napról. De akkor mégis mit keres az ÉN szobámban,az ÉN ágyamban,MELLETTEM,az ÉN pokrócom alatt?! Ugye,mi nem...

Pillanatokon belül lesápadtam,s azt sem tudtam mitől jött rám a gyomorgörcs. Attól,hogy talán lefeküdtem Andyvel és még csak nem is emlékszem rá,vagy attól hogy a tegnap esti ital elkezdett visszafele kúszni a torkomon...

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor egy nyújtózás alkalmával a talpig felöltözött Andy bukkant ki a pléd alól. Aztán realizáltam,hogy én is ruhában vagyok,ráadásul a tegnapi cuccaimban. Ja,eléggé másnapos lehetek ha ez csak 10 percnyi kómás érzelem vasút eredményeképp esett le.

-Jó reggelt!-nyöszörgött a mellettem fekvő Andy,szemeit dörzsölgetve. Lassan felült,arcára ijedtség ült ki,amint jobban végig mért.-Kimi,nagyon sápadt vagy. Minden oké?

-Hánynom kell.-tapasztottam egyik kezem a hasamra,másikat a számra,mivel nem lett volna valami gáláns az ölébe hányni...Szinte futva,enyhén szédülve botladoztam ki a mosdóba,ahol a hideg csempére rogyva kapaszkodtam a WC csészébe. Kínlódásom közepette egy meleg kezet éreztem a vállamon,ami hátrafogta a hajam. Hálásan pillantottam fel Andyre,aki aggódva méricskélt.

-Nos,ha most nem lennék ennyire szarul,nem akarnám,hogy így láss. De azért,örülök hogy itt vagy.-tápászkodtam fel,s húztam le tegnapi ivászatom eredményét.

-Beszélnünk kell.-fúrta kékségeit a szemeimbe.

-Egy kicsit rendbe szedem magam,utána hallgatlak.-komorodtam el,mert pontosan tudtam miről akar társalogni.

-Rendben.-bólintott,s húzta be maga után az ajtót.

A csaphoz csoszogtam,ahol bő vízzel arcot mostam és rögtön utána fogat is. Ruháimat a földre lökve álltam a zuhany alá. Percekig csak hagytam,hadd áztasson a víz,ezzel némileg kijózanítva,majd a hajamba sampont,testemre tusfürdőt dörzsöltem. Felüdülés volt újra tisztának érezni magam. Amint végeztem a szobámba vonultam,s bele bújtam az itthoni bő pólómba és cicanadrágomba. Andy már a konyhában várt rám,két csésze kávéval,s egy aszpirinnal. Kezeit tördelve dőlt neki a fekete gránit pultnak,alsó ajkát idegesen beharapta. Iszonyatosan vonzó volt,legszívesebben ott helyben letepertem volna,de nem voltunk most ehhez kellően jó viszonyban. Lehuppantam a vele szemben levő székre és vártam. Már javában a kávém végét kortyolgattam,mire végre megköszörülte a torkát.

-Ne haragudj!-nyögte ki nagy nehezen.

-Miért is?-húztam fel kötekedően a szemöldököm.-Ha jól emlékszem minden okom megvan rá...

Egy darabig hallgatott,láttam rajta nagyon nem akar belekezdeni a magyarázkodásba,de végül belátta anélkül nem tudok neki megbocsájtani.

-Tudod ki az a Juliet Simms?-kérdezte fojtott hangon,szemei indulatosan villantak rám.

-Igen. A volt barátnőd.

-Pontosan. A volt barátnőm.-hangsúlyozta.-Ahogy most a média előtt viselkedik,legszívesebben azt is letagadnám,hogy valaha közöm volt hozzá. Magamutogató,üres egy éjszakás ribanc lett. Mindennap más próbálja fel,és ő erre büszke. Megcsalt,mindenféle szégyenérzet és megbánás nélkül.

-Már nem azért,de hogy jön ez ide? Nem érek annyit,mint Ő? Hogy felvállalj?

-Ezt egy szóval sem mondtam. És nem volt Ő mindig ilyen.-mordult rám.

-Szóval már véded is?-röhögtem fel kínomban. Nem bírok kiigazodni rajta.

-Három évvel ezelőtt,amikor megismertem,egy egyszerű,ártatlan,kedves lány volt. Tiszta szívvel,soha senkinek nem akart rosszat. Pont ezért csodáltam minden mozdulatát,minden porcikáját. Ezért szerettem bele. Idővel egyre népszerűbb lett a Black Veil Brides,az Armynk pedig egyre csak gyarapodott. Persze én,mint egy idióta,vigyorogva vállaltam fel a lányt,akit szerettem.-sóhajtott egy nagyot,s ridegen végigmért.-Tudod mi történt mindezek után?

Óvatosan megráztam a fejem.

-A sajtó céltáblájának a részévé vált,s reflektorfénybe került. Rávilágítottak minden apró tökéletlenségére és felnagyították azokat. Az Army gonoszabbik rétege is szívesen támadta és mindennap csak azzal szembesítették mennyire nem illik hozzám. Mennyivel rosszabb mint a modell exem,Scout. Attól a naptól kezdve nem láttam boldognak. Szívből mosolyogni,őszintén örülni valaminek. Bárminek. Mindennel elégedetlen volt. Leginkább önmagával. Hiába hajtottam,hogy tökéletes és hogy nagyon szeretem,nem érdekelte. Egy olyan illúziót kergetett ami makulátlan. Szívtelen. Teljesen kifordult önmagából,s elvesztettem azt,akibe a kapcsolatunk elején beleszerettem. Viszont az a legfájdalmasabb az egészben,hogy én tettem ezzé. Ha nem vagyok,most normális élete lehetne,nem csak egy értéktelen liba lenne.

Tett egy határozott lépést  felém,majd egyik kezével megragadta a csípőmet. Bizonytalanul néztem fel rá.

-Én csak nem akartam,hogy veled is ez történjen. Mindössze csak azt akartam,hogy ilyen maradj,amilyen most vagy. Akibe teljesen belebolondultam. Aki az éltem része,s akinek belepusztulnék a hiányába...Félek hogy elvesztelek,s nem tehetek ellene semmit.-suttogta fájdalmasan az utolsó szavakat. A szívem egyre hevesebben vert,szinte már zakatolt mellkasom börtönében.

-Tudod,engem egyáltalán nem érdekel mit gondolnak mások. És az sem hogy híres vagy.-vágtam a képébe,amitől egy kicsit meghökkent.-Nem kell a pénzed,a hírneved,nem kell semmid,csak te! Én téged szeretlek,te seggfej,nem azt amid van!-ordítottam szinte a képébe a végét. Feldühített,hogy azt feltételezte,vagyok olyan  ostoba,hogy egy pár rossz szó miatt tönkre tenném azt,ami köztünk van. Megilletődött arckifejezését látva egy fokkal halkabban folytattam.-Nem érdekel,ha nem vállalsz fel,tedd ahogy jónak látod...csak...csak ne tagadj le. Tudod milyen érzés,amikor mindenki cserben hagy? Amikor már magadban keresed a hibát,miért vagy ennyire szerethetetlen?-néztem mélyen tengerkék íriszeibe,könnyező szemekkel.-Amikor...

Folytattam volna érzelmi kiborulásom,ha puha,bársonyos ajkai nem tapadtak volna az enyéimre. Óvatosan,mégis szenvedélyesen csókolt,mindent belesűrítve...a kétséget,a bizonytalanságot,a féltést és a szeretetet. Elhúzódott,s hüvelyk ujjával letörölte az első és utolsó könnycseppemet,ami végig mert folyni az arcomon.

-Bocsáss meg,kérlek.-hangjában őszinte megbánás csengett,arca fájdalmasan tükrözte benne dúló érzelmeket. Ajkai újra megtalálták enyéimet,s apró,kínzó csókokat hintett rájuk.-Sajnálom...-újabb csók.-Sajnálom...-még egy csók.-Sajnálom.-utolsó csók.

Paprika piros fejjel sütöttem le a szemeim,s vigyorodtam el.

-Nem tudnék rád tovább haragudni. Főleg ezek után.

Arcán elégedett mosoly terült el,majd szorosan magához ölelt.

-És ismét bebizonyosodott,hogy ellenállhatatlan vagyok.-nevetett fel.

-Azért nem kell elszállni magadtól Biersack...-morogtam a mellkasába,nagyot szippantva fűszeres kölniéből. Még az illata is mámorító.

-Ugyan. Csak tisztában vagyok az adottságaimmal.-húzta az agyam továbbra is.

-Ez esetben,kedves Andy,ha elzengett még minimum három dicshimnuszt tökéletességéről,a szobámban várom.-hagytam faképnél. Iszonyatosan fáradt voltam,a fejem még mindig hasogatott időnként,és nem mellesleg szombat volt. Az a nap,amikor büntetlenül haldokolhat az ember,hernyó pozícióban,a takarójába bebábozódva. Nekem pedig pontosan ez volt a tervem. A szobámba érve magamra rántottam a takarót,s szorosan behunytam a szemeim. Már majdnem sikerült elbóbiskolnom,amikor is az egyre hangosodó lépések,majd az ajtón át berontó Andy kiverték a szememből az álmot.

-Megjöttem.-vetődött az ágyra,amely egy nyikordulással fejezte ki nemtetszését.

-Észrevettem.-szűrtem fogaim közt,résnyire nyitott szemekkel.

-Remek. Mi jót csináljunk?

-Aludjunk.

-De én nem vagyok fáradt.-nyavalygott.

-Én viszont az vagyok. Szóval hagyj aludni!

-Van egy olyan érzésem,hogy fel tudnálak ébreszteni.-dörmögte a fülembe,majd egy durva,szenvedélyes csókpárbajra hívta ajkaim.

-Még mindig álmos vagyok.-vigyorogtam két puszi között,mire Andy szemeiben komisz kis szikra csillant. Pillanatok alatt maga alá gyűrt,s eleinte a szám,majd egyre lejjebb haladva a nyakam borította be égető csókokkal. Helyenként egy kicsit megszívta a gyenge bőrt,amely halk,mély sóhajokat váltott ki belőlem. Kezei elkalandoztak a testemen,s akárhányszor a fedetlen bőrömhöz ért apró szikrát futottak szét a testemben. Beletúrtam bársonyos fekete hajába,majd egy végtelennek tűnő csók után,amelyet immár én kezdeményeztem,megadtam magam.

-Rendben,talán mégsem vagyok annyira kimerült...-lihegtem.-Szóval,mihez lenne kedved?

-Szívesen folytatnám,amit most elkezdtem,de filmet is nézhetünk.

-Mit szólnál az "Ollókezű Edward"-hoz?-tereltem a szót,mivel már szimplán a gondolatba is belepirultam,hová vezettek volna az imént történtek.

-Ha téged az boldoggá tenne...-mondta nemtörődöm stílusban,de hangja tükrözte,hogy nagyon is jól szórakozik rajtam.-Piroska.

-He?

-Édes vagy amikor próbálod leplezni a zavarod. Olyan kis ártatlan vagy.-vigyorgott,miközben egy hajtincsemmel játszadozott.

-Köcsög vagy,Biersack.-röhögtem el magam kínosan.-Meglesz még ennek a böjtje.-ráztam felé a mutató ujjaim fenyegetően,miközben a laptopomat próbáltam újraéleszteni. Nem volt mai példány,s erre imádott emlékeztetni,amikor is félévente valami elromlott benne. Viszont szerencsémre most kivételesen gond nélkül működött.

-Alig várom.-villantott egy féloldalas mosolyt,majd minden figyelmét a közénk helyezett laptop képernyőjének szentelte. Időközben közelebb húzódtunk egymáshoz,én Andy mellkasán pihentettem a fejem,Ő pedig engem karolva nézte a filmet. Nem hiába volt az egyik kedvencem,a meseszerűsége mellett igenis sok mondanivalóval rendelkezett a történet. Épp a vége előtt 10 perccel érkezett el egy újabb megható pillanat,amit Andy ütemes hortyogása szakított félbe. Felnézve rá,szem forgatva konstatáltam,hogy elaludt. Gondolván,itt az idő a bosszúra,kikapcsoltam a gépet és felültem. Óvatosan,hang nélkül felé másztam,majd nagy huppanással "véletlenül" ráestem. Andy feljajdult,s kómásan,káromkodva nyitogatta kékségeit.

-Kimó,te mégis mi a szart csinálsz?-morgott rekedtesen.

Nevetésem visszafojtva színleltem alvást,s szuszogtam egyre szorosabban karolva.

-Tudom hogy ébren vagy. Mellesleg szállj le rólam,meg fojtasz!-küzdött az életben maradásért nyöszörögve. Szenvedését hallva kuncogni kezdtem,mire újra korholni kezdett.

-Nem vagy vicces.

-Pedig nagyon igyekszem.-szájaltam gúnyosan.

-Eressz el!

-A-a.

-Kérlek.

-Nem.

-Mit kell tennem a szabadulásért?-adta be a derekát.

-Ébren maradni az egyik kedvenc filmemen, "Mr.nem vagyok fáradt".-szembesítettem vele,hogy ennyi erővel hagyhatott volna engem is pihenni.

-Nem is voltam fáradt. Csak eluntam az életem.-háborgott.-Annyira csöpögős volt az egész,hol vannak az izgalmak? A kaland? Esetleg egy kis gyilkolászás?

-A végen lett volna,ha nem aludtál volna be.

-Szóval nem szabadulok?

-Nem épp abba az irányba haladsz...

-Rendben.-törődött bele sorsába.-viszont szomjas vagyok. Szóval ha nem haragszol...-állt fel,miközben csüngtem rajta,s tartott a fenekem alá nyúlva.-Ugye tudod,hogy röhejesek vagyunk?-baktatott végig a keskeny kis folyosón a konyháig,velem a derekán.

-Meglehet.-kapaszkodtam továbbra is rendíthetetlenül a nyakába és kulcsoltam lábaimmal a derekát. Sóhajtva emelt le a polcról egy üvegpoharat,amelyet félig töltött vízzel. Lassan,ráérősen kortyolgatta,amíg én szembesültem "gonosz" tervem hiányosságaival.

-Andy. Csúszok.-kezdtem el fészkelődni és feljebb harcolni magam.

-Akkor engedj el.

-Hmm.-tetettem gondolkozást pár másodpercig.-Nem.

-Makacs vagy.-állapította meg mosolyogva,majd a mosogatóba süllyesztette poharát.

-Tudom.-tornásztam magam vissza eredeti pozíciómba.-De te így szeretsz.-vigyorogtam magabiztosan.

-Pontosan.-túrt gondterhelten a hajába.

-Amúgy nem vagyok nehéz?-kezdtem el aggodalmaskodni.-Nem akarom hogy megrokkanj itt nekem.

-Bolond vagy.-nevetett ki,és nyomott a homlokomra egy puszit.

-Cöh. Csak kíváncsi voltam. Nem tudhatom,sosem másztam még ezelőtt villanyoszlopra.

-Szóval villanyoszlopra?

-Aha. De most végre belátom a várost!-szemtelenkedtem elrévedve a távolba.-Jézusom,az ott a szabadság szobor?!

-Ugye tudod,hogy az én türelmem is véges,Tökmag?-vonta fel a szemöldökét.

-Igen.-kúsztam vissza,s állon pusziltam.-Szeretlek.

-Én is.-csókolt meg lágyan.

-Olyan nyálasak vagyunk.-hajtottam a fejem a vállára.

-Tudom.-vigyorodott el,majd egy pillanatra ledermedt.-Te is hallod ezt?-indult meg a szobája felé.

-Misfits,Die die my darling.

-Többek között ezért is imádlak.-mondta,mire a mellkasába temetve a fejem,elmosolyodtam. Jól esett hallani tőle,s minden egyes alkalommal valami furcsa melegség árasztott el szavai hatására. Mint később kiderült,Ash hívta Andy-t,már legalább nyolcadjára a nap folyamán. Mire odaértünk,pont letette,de pár másodpercre rá,hangos dörömbölés hallatszott a bejárati ajtó felől. Andy kérdőn nézett le rám,de én egy határozott fejrázással közöltem,hogy nem szabadul tőlem. A nappalin átvágva megint csúszni kezdtem derekán,amit már nem állhatott meg szó nélkül.

-Kimó,kérlek,ne fészkelődj már.-mondta szinte nyögve.

-Csak nem zavarba hoztalak?-öltöttem rá nyelvet,mire a falhoz nyomott,s csípőmön éreztem kezdődő merevedését. Na,ennél a pontnál váltottam vissza szende kislánnyá és forrt a fejem rendesen. Néha magamra sem ismerek a közelében. Az állam alá nyúlt,hogy muszáj legyen egyenesen rá néznem. Mondanom sem kell,minden pimaszságom elillant,mert tudtam most elő hoztam egy másik,számomra eddig még sosem látott énjét.

-Ha most nem kéne ajtót nyitnom,már rég az ágyon nyögdécselnéd a nevem,meztelenül.-súgta rekedtes hangon. Lekulcsoltam róla a lábam és elengedtem a nyakát. Férfi perverzitás...kikészít.

-Na,mi van Purdy?-tárta ki az ajtót,amin szinte azonnal besietett Ashley.

-Az,hogy baszol felvenni azt a kikúrt telefont,az! Tudod hányszor hívtalak?

-Elégszer?

-Nyolcszor,te fasz. És tudod miért?-Andy némán megrázta a fejét,mire Ash folytatta.-Azért baszdki,mert Jake eltörte azt a kurva lábát!

-Nyugodj már le! Mi történt?

-Épp ment a reggeli kutya sétáltatásra,mire a két korcs valahogy úgy összegabajintotta a pórázt,hogy térdre esett és szana-szét zúzódott a betonon a térdkalácsa. Az egész délelőttöt,másnapos fejjel a kórházban töltöttem,Jake mellett trónolva. És tudod nem is ez a legnagyobb bajom. Az,hogy a New Yorki nagy koncert,ami kihúzhatna minket a csávából alig egy hét múlva lesz!

-Te jó ég.-sápadt le Andy mire realizálta a helyzet súlyosságát.

-Az. És még mielőtt kérdeznéd,lehetetlen,hogy addigra rendbe jöjjön. Egy darabig biztos fekvő beteg lesz,és nem terhelheti a lábát,utána még ha javul is az állapota és nem kell az ágyat nyomnia,nem állhat végig egy órás koncertet...

-Most vagyunk csak igazából szarban.

-De nyakig.-kontrázott Ash.-Szóval egy szűk hetünk van keresni egy gitárost,aki megbízható és rohadt gyorsan tanul. Mert minimum 10 számot játszanunk kell. Alsó hangon.

-Nagyszerű.-sóhajtott Andy mély szarkazmussal a hangjában.-Akkor minél előbb össze kéne ülnünk a bandával,és kieszelni ki lehetne a beugró.

-Úgy kéne,hogy Jake is áldását adja a dologra,szóval holnap mindenképp tenni kéne egy csoportos látogatást a kórházba. Még a délelőtt folyamán.

-Én is mehetek?-szóltam közbe bátortalanul,mivel eddig mint külső szemlélő voltam jelen. Kedveltem Jake-t és nem akartam,hogy úgy érezze esetleg,hogy nem érdekel a hogyléte,mivel nagyon is érdekelt. Egyike volt a legnagyszerűbb embereknek,akiket eddigi életem során megismertem,s tudtam,fordított esetben Ő is így tenne.

-Persze Kimi. Biztos örülne neked Jake.-váltott egy fokkal nyugodtabb hangszínére Ash,majd egy halvány mosolyt megeresztett irányomba.-A tegnapi versenyhez pedig gratulálok. Nem néztem volna ki belőled...

-Köszönöm.-viszonoztam a mosolyát,és a miheztartás végett megemlítettem a tétet is.-Viszont egy alsógatyás futással még jössz nekem!

-Mindenképp. Csak jöjjünk végre egyenesbe.-szakadt fel belőle egy óriási sóhaj,amelyet hosszú,mély csend követett.

Senki sem tudta,hogyan tovább...

24.fejezet

~Andy~

Ezt elbasztam. Nagyon elbasztam. Kurvára elbasztam... Miért van az,ha óvni akarom azt,akit szeretek,valami mindig balul sül el? Miért van az,hogy csak egy retkes percig lehetek boldog,aztán minden romokban hever?

Idegességem és kétségbeesésem egyre csak nőtt,olyan szinten,hogy hatalmas önuralommal sikerült csak nem szétvernem az első kezembe akadó dolgot. Mit sem törődve a körülöttem sutyorgó,bámészkodó tömeggel csörtettem be a férfi öltözőbe,ahol villám sebességgel öltöztem át. Táskámat a vállamra vetve baktattam ki az épület elé,és vártam. Vártam,hogy Kim kijöjjön,s végre megmagyarázhassam neki,miért mondtam azt amit.

Meg fogja érteni. Meg fog bocsájtani. Meg kell bocsájtania.

Fel-s alá sétálgatva próbáltam a felgyülemlett feszültségem levezetni,miközben nem egyszer túrtam indulatosan a fekete tincseimbe.

Ne légy naiv Biersack!-szólt az előbb még nyugtató hangocska a fejemben.-Láttad az arcát. Le sem tagadhatnád,örökre az emlékezetedbe égett. A sebzett,csalódott,szomorú arca,a könnyektől csillogó szemei...

Nem bírom.

-Kim,várj meg,kérlek,ne rohanj!-pillantottam meg és eredtem a lány után,aki futva tartott egy parkolóban ácsorgó Audi felé. Már majdnem feltépte a kocsi ajtaját,mikor végre utol értem. Kezem a vállára helyeztem,s próbáltam szembe fordítani magammal.

-Mondtam már Andy,hagyj békén!-szólt könyörtelenül.

-Csak hallgass meg légyszíves! Megmagyarázom! Miattad tettem,nem miattuk...

Próbálta lerázni az érintésem,amit egy fáradt sóhaj kíséretében fel is adott rövidesen.

-Én csak...Én csak...Tőled nem ezt vártam.-felelte halk,elhaló hangon,s az előbbi magabiztos énjének nyoma sem volt. Nem bírtam megfordulásra bírni,de így is eleget láttam. Az autó üvegén tükröződött gyönyörű arca,melyet egy könnycsepp szántott végig. A levegő hirtelen beszorult a tüdőmbe,fojtogatott a tudat,hogy lehet most vesztettem el végleg a belém vetett bizalmát,s vele együtt őt is. Kezem lecsúszott válláról,ezt kihasználva pattant be a járműbe. Arcát durván letörölte aprócska kezeivel,s hevesen gesztikulált a volánnál ülő Gregnek,aki értetlenül,de elhajtott. Egy darabig néztem a távolodó fekete járművet,majd halálos nyugodtsággal indultam el a hazafelé vezető úton. Nyilvánvalóan csak álca volt,fel tudtam volna robbanni,de palástoltam ahogy csak tudtam. Rendbe kell hoznom ezt az egész katyvaszt,s addig nem nyugszom amíg végig nem hallgat. Ha még az után is egy világi pöcsnek fog tartani,hajlandó vagyok lemondani róla. Fájó szívvel,de...

Mégis kit áltatok?! Szánalmas vagy sem,de nélküle minden levegővétel kész kínzás lenne.

Hosszú és gyors lépteimnek köszönhetően perceken belül már a bejárati ajtónál babráltam a kulccsal. Lakásunk ajtaját becsapva cipőstől,mindenestül rontottam be a szobájába,remélve,hogy ott találom. De nem volt ekkora mázlim. Gondolkozz Andy,gondolkozz!

Alig egy óra múlva kezdődik az ivó verseny a Pitfire-ben és mérget mernék rá venni,hogy Kim mindezek ellenére ott lesz,hogy a földbe döngölje Ashleyt. Mindenképp beszélnem kell vele amíg józan,mert utána nem hiszem,hogy lenne rá esélyem... Egy dühös,dögös és részeg Kimi kb.60 ittas férfivel egy helyiségben. Egész biztos hogy nem hatnám meg abban a pozícióban,s amennyire védeni akarom,simán szétveretném magam miatta.

-Nem lesz ez így jó...-motyogtam miközben tárcsáztam az utolsó esélyemet.

-Hallo?-szólt a vonal végéről Eva.

-Szia Eva,én vagyok,Andy. Kimi nálad van?-törtem rögtön a lényegre.

-Öhm. Nincs.-felelte,de a háttérben Kimó ismerős hangjára lettem figyelmes.

"De nem érted Greg? Ezidáig akikben bíztam,mind,egytől-egyig csalódtam. Ben,Alex,Kellin,Andy...Már azt sem értem ti miért vagytok itt velem. Bizonyára lenne jobb dolgotok is,mint egy hisztigépet pátyolgassatok."

"Eva,segíts már,ez hülye!"

"Nem ez,hanem Ő!-hajolt el a kagylótól. Bár nem sok értelme volt,hisz hallottam mindent.-Kim,hülye vagy.-rendezte le."

-Mennem kell. Megsült a brownie.-hazudta,s letette.

-Persze. A brownie...kinek sütöd,Obamának?-mordultam fel,bár jól tudtam már nem hallja.-A francba!

Reménytelenül,abban bízva,hogy a klubban még sikerülhet a tervem indultam útnak újból.

Tekintetemmel,lassan már negyed órája folyamatosa Kimet kerestem a zsúfolt tömegben. Ahányszor csak megpillantottam barna feje búbját,vagy vörös pulóverét,kikerült a látóteréből,s tova tűnt mint egy délibáb. Az őrület kerülgetett,mivel tudtam,nincs már sok hátra a kezdésig. A lámpák leoltódtak,a nyüzsgés elhalkult,s a poharak sem csörömpöltek tovább. Elkéstem.

-Hölgyeim,de leginkább uraim. Különleges nap ez a mai!-állt fel a bárpultra Jess,s lökött egyet vörös sörényén.-Ugye mindenki tudja ki az az Ashley Purdy?-tette fel a kérdését ártatlanul,amit hatalmas felmordulás,helyenként éljenzés követett.-Ash...-nyújtott kezet a gitárosnak,aki azt el nem fogadva ugrott fel lendületből a pultra. Felvágós...

-Öreg,miattad kellett eladnom a motorom!-jött a tömegből egy erőteljes férfi hang.

-Tanulság:nem éri meg ellenem fogadni!-villantott győztes mosolyt Ash.-Senkinek sem...

-Szóval.-folytatta Jess,csendre intve a jobbján nagyképűen villogó Ash-t.-Hosszú idők óta először akadt kihívója Mr.Purdynek...Nagy tapsot a bátor Kimanthának! Az előbb említett lány óvatos lépésekkel szállt fel a pultra,Jess kezét elfogadva. Látszott rajta az idegesség és a félelem. Nem bírta valami jól a rá irányuló figyelmet,ezert elkezdte a szemközti falon csüngő posztert vizslatni. Nem segített rajta a sok bekiabáló,már-már eléggé spicces paraszt sem.

-Ez valami vicc?

-Eltévedtél Cicus?

-Kislány,ezt te sem gondolhatod komolyan!

-Vagy te egyáltalán 18?

-Uraim,nem kértünk kommentárt! Mellesleg nem a borítóról kell megítélni a könyvet...-tett rendet Jess.-A verseny annál-mutatott a sarokba.-a kis asztalnál fog zajlani. A versenyzők elé egyenlő számú feles lesz bekészítve. A szabály rém egyszerű. Az nyer aki többet tud lehúzni. Aki nem bírja,ha kérhetem,az asztal alá készített vödörbe ürítsen. Egyéb óhaj,sóhaj? Senki? Remek. Kezdhetjük!

A tömeg szinte azonnal elkezdett a kijelölt asztal köré csődülni,mivel mindenki látni akarta az est fénypontját. Mire végre előre verekedtem magam,már neki is vágtak. Ashley előtt kettő,Kim előtt pedig egy pohár hevert üresen. Hamar csatlakozott ahhoz az egyhez még kettő. Fej-fej mellett haladtak,4-4 volt az állás. Ashley legurította a következő kispoharát,mire Kim is megragadta az övét. Egy pillanatra találkozott tekintetünk,de nem szentelt nekem különösebb figyelmet. Levegőnek nézett. Hogy lehet valaki ennyire gyerekes?!

-Öt-öt az állás. Megvagytok még?

-Soha jobban!-vigyorgott Ashley,amit Kim heves bólogatással kísért. Mindkettőjüknél látszott,hogy kezd az ital a fejükbe szállni. Arcuk kipirult,szemük csillogott.

-Tovább,tovább!-kántálta a tömeg,melynek hatására újabb poharat ürítettek ki. Majd az után még kettőt fejenként. Nem voltak valami fényesen. Arcukon az a tipikus grimasz ült,ami az utolsó pohár lehúzásakor jelent meg rajta.

Ashley enyhe hányingerrel küszködött,de Kim továbbra is a már felvett gúnyos műmosollyal bámulta. Mindenképp bizonyítani akart.

-Te jössz Purdy!-szólította fel,mire Ő nagy hévvel magához vett egy poharat,s ki is ürítette.

-Te jössz,Black.-felelte halálos komolysággal. Kimi a részegek boldogságával emelte fel a poharát,majd egyenesen a szemembe nézett. Számmal némán "nem" et formáztam,s lassan a fejemet rázva próbáltam megállásra késztetni. Nem érdekelt volna az sem,ha bebukja a fogadást,egyszerűen csak a sok üres feles poharat elnézve attól féltem,alkohol mérgezést kap. Mosolyogva tartotta a szemkontaktust,s nyelte le az égető szeszt. Makacs...

Nem bírom nézni ahogy tönkre teszi magát. Hiába akartam a közelébe férkőzni,felkapni és elrángatni onnan,nem tudtam a tömeggel harcolni. Minél inkább előre akartam jutni,annál inkább sodródtam hátra. Végül már csak a magas termetemnek köszönhetően láthattam bármit is. Ajkai szavakat formáltak,majd nevetve ivott meg még egy és még egy adagot. Látszott rajta,hogy lassan eléri tűréshatárát,de hősiesen leplezte.

-Uraim,nem várt fordulat! Kimantha átvette a vezetést. 12-11 az állás. Ash,rajtad múlik minden. Behozod?

Ismertem már Asht,hosszú évek óta,jobban mint bármely másik srácot a bandából. Tudtam,neki itt véget ért a játszma. Viszont büszkesége tovább hajtotta,s ezzel egy újabb poharat fosztott meg a tartalmától.

-Döntetlen. Vajon lesz valaki elég merész ahhoz,hogy felül kerekedjen a másikán?-fokozta a hangulatot Jess,bár engem már így is szétvetett az ideg. Apró hatás szünet után újra felkiáltott.-Te jó ég! Ez a lány valami hihetetlen! Tizenhárom! Ismétlem,tizenhárom felest tüntetett el.

A közönség felhördült,s gondolom a fogadás tétje miatt,teli torokból Ashley nevét kezdték el kántálni. De már késő volt. Ash megemelte az apró üvegcsét,közelítette a szájához,és...vett egy mély levegőt. Ezt nem kellett volna. Arca eltorzult a jellegzetes szagtól,majd szinte azonnal az asztal alá bukva neki állt kiüríteni a gyomortartalmát.

-Történelmi pillanat! Megvan az első női győztesünk! Nagy tapsot Kimanthának!

Kim szédelegve felállt,majd zavaros tekintettel,s széles mosollyal indult meg Jess felé. Innentől kezdve az események felpörögtek,alig öt perc múlva férfiak hada állta körül,akik talán túlzottan is lelkesen gratuláltak neki. Nevetgélve dőlt egyik oldalról a másikra,majd akaszkodott egy kék pulcsis fazon nyakába. Bár csak az egyensúlyát akarta visszanyerni,a férfi elkezdte pofátlanul taperolni,amit ő már alig érzékelt,annyira magyarázott valami fikuszról.

-Bocsi srácok,de azt hiszem a barátnőm mára már eleget ismerkedett.-jelentettem ki határozottan,a barátnő szót külön kihangsúlyozva.-Gyere Kimi.-kaptam el a csuklóját,s húztam ki a férfiak gyűrűjéből. Utánam böffentettek még egy pár "Bunkó" és "Paraszt" jelzőt,de nem fogom miattuk telesírni a párnám. Mivel én mentem elől,néhányan belém könyököltek,mire végre kiverekedtem magunkat az épületből. Odabent már fogytán volt a levegő,s áporodott,izzadt szag lepte be. Megváltásként érte fáradt tüdőmet a friss,éjszakai levegő.

-Andy,veszel nekem fikuszt?

-Veszek.-morogtam,s tovább baktattam az utca végen parkoló furgon irányába.

-Tuti?

-Tuti.

-És mikor?-nyavalygott.

-Majd.

-De nekem most kell.-indított egy hisztit amihez most nagyon nem volt idegrendszerem. Egész nap miatta őrlődtem,mert nem volt képes szóba állni velem. Minimum két évet öregedtem a stressztől ebben az utóbbi pár órában. Most meg,végre beszél velem,de már mit sem ér az egész,mivel egy egy épkézláb összefüggő mondatot nem tud összerakni.-Meg vegyünk egy unikornist is. Stevenek fogom elnevezni.

-Kim. Lennél szíves befejezni?

-Mit?

-A hisztit és az össze vissza hadoválást. Csak maradj csendben,kérlek.-préseltem a szavakat ajkaim közt,s kinyitottam a kocsi ajtaját.

-Elmész te a picsába Biersack.-mondta indulatosan,s ki rántotta vékony csuklóját bal kezem satujából. Ez után sarkon fordult és két határozatlan,imbolygó lépés után elterült az aszfalton.-Baszki.

-Jól vagy?-kérdeztem fáradtan sóhajtva.

-Nem,nem vagyok jól,te seggfej. Minden miattad van. Te vagy a hibás. Milyen férfi az olyan,aki letagadja a barátnőjét,és utána még egy kikúrt fikuszt sem vesz neki?!

-Ha ennyire akarod,holnap kapsz egy ládányi fikuszt,meg egy ménes unikornist,csak gyere már!

-De nekem nem kell,és nem kellesz te sem! Senki sem kell. Mindenki csak bánt.-sírta el magát a végére,s a haragom pillanatok alatt elpárolgott. Leguggoltam hozzá,s kisimítottam egy kósza tincset a nedves arcából. Még így is,gyönyörű volt...Ezer meg ezer szó mardosta a torkom,mindent el akartam neki mondani,s újra meg újra elismételni,hogy soha nem bántanám szándékosan,de tudtam,most nem sok értelme lenne a dolognak. Biztos vagyok benne,hogy holnap már semmire nem fog emlékezni az estéből.

-Semmi baj,hallod? Holnap megbeszélünk mindent.-öleltem magamhoz lágyan,majd felemeltem a hideg aszfaltról és a hátsó ülésre fektettem,ahol szipogások közepette nem sokkal később el is aludt. Nem akartam felébreszteni,így mikor hazaértünk,menyasszonyi pózban vittem fel a lépcsőn. Ilyenkor hátrány az,ha emeletes házban lakik az ember,a harmadikon...

De férfi egóm és a lelkiismeretem miatt már csak azért is felszenvedtem magunkat. Mondhatni meg volt a vezeklésem... A kulcslyukkal szintén bénáztam egy kört,de végül siker koronázta az akciómat,s vállammal könnyedén belökhettem az ajtót. Kimet egyenesen a szobájába vittem,s lefektettem az ágyára. Lehúztam róla kopottas Vans-ját,s kibújtattam a pulcsijából. Amint áthúztam a vaskos anyagot,feje a mellkasomnak ütközött,s nyöszörgések közepette fejezte ki nemtetszését. 

-Nyugi,most már hagylak aludni.-nyomtam egy puszit a homlokára,s hagytam hátra hanyatlani aprócska testét,amit utána egy vékony takaróval borítottam be.

-Ne menj el,kérlek! Maradj!-mondta artikulátlanul,résnyire nyitott szemmel.

-Rendben.-motyogtam,majd a bőrdzsekimet a földre lökve vágódtam be mellé az ágy jobbik felére.-Hogy holnap te ezért mennyire le fogsz cseszni.-sóhajtottam gondterhelten,majd szorosan átöleltem,Ő pedig hozzám simult.

-Jó éjt Andy.

-Jó éjt Kimó...